Szakítani kellene, mert nem illünk össze?

Ha nem töltötök elég időt együtt, akkor előbb vagy utóbb sajnos kihűlnek az érzelmek. A testi vágyról nem is beszélve. És ha babát terveztek hamarosan, az intimitás, a közelség még fontosabb lenne. Heti 1-2 nap külön talán még beleférne, nem árt néha pár óra külön töltött idő, de ha tényleg családalapításon gondolkoztok, nem lesz jó ez így, ha majd terhes leszel, ki fog segíteni, pláne akkor, ha már megszületett a baba...

Amikor az a 12 éves kapcsolata volt, akkor máshol/máshogy dolgozott? Mert nem tudom elképzelni, hogy együtt tudtak maradni ilyen sokáig, ha akkor is alig voltak együtt.

Nekem ez nem kapcsolat.

Persze becsülendő, hogy ilyen szorgalmas. De azért ez túlzás.

Ennyi erőből egyedül is élhetnél. A barátaimmal, rokonaimmal is több közös programom van ennél. A párommal meg minden este együtt vagyunk, hétvégenként is sok időt töltünk együtt. Pedig mindketten normálisan dolgozunk, és olyan a munkánk, hogy sokszor a munkaidőn kívül is vannak programok, rendezvények, amikre menni kell.

Nézd egy kicsit reálisabban a helyzetet: babát akartok. DE!

Azt írod, nincs lakásotok, te nem keresel jól. Akkor ki teremtse meg a hátteret, ha nem ő? Eddig a leírásod alapján te csak adósságot hoztál ebbe a kapcsolatba, és még azt is közösen rendeztétek. Magyarul az életetek alapjait csak ő tudja lerakni, a te hozzájárulásodra anyagi téren nem lehet számítani (most a létfenntartást nem veszem ide, valószínű, arra elmegy a keresményed).

Vállalkozó. A vállalkozó tényleg akkor dolgozik,amikor munka van, meg kell fogni mindent. Ha nagyobbra növi magát, akkor nyilván tudj fejlődni, esetleg másokkal dolgoztatni, de ez nem egy-két nap. Igaza van: ha visszautasít ajánlatokat, akkor lehet, hogy máskor nem is hívják. Neki a munkájától függ a bevétele, nem automatikusan jön a fizetés, ha ledolgozza a napit tól-ig munkáját. Fontos megtalálni az egyensúlyt, de ha szereti a munkáját, mert ezek szerint biztos szereti ezt a pörgést, és az ő vállán van a teher java, akkor mit csináljon? Könnyebb lenne, ha neked is hivatásod lenne, amit teljes erőbedobással csinálsz, nem unnád magad ennyire az ő társaságát várva. Neki ez a munkája. Ha alkalmazottat szedné össze, az se biztos, hogy sokkal tervezhetőbb életmóddal bírna, mert nem mindenki tudja letenni a lantot 8 óra munka után.

Írod, hogy ő aktív , mindig csinálna valamit. Ha ez közös hobbi lenne, akkor már lenne idő és mód együtt lenni, de ezek szerint Neked nem nem ilyen az érdeklődésed. Hidd el, ha jól érezné magát az általad ajánlott programokkal, meg a te felfogásod szerinti együttléttel, akkor megtalálná a módját annak, hogy az is beleférjen. Te nem veszel részt az ő zsizsgésében, ő meg a tiedre nem szakít időt.

Összegezve, láthatóan ti inkább egymás mellett és nem együtt éltek. Beszéljetek, de ne gyerekről...

Először is: rossz a kategória.

Másodszor: semmi, amit leírtál problémaként nem újkeletű dolog. Akkor vagy nem kezdek bele a kapcsolatba, hiszen józan ésszel már a legelején fel tudom mérni, hogy normális embernek ez nem elég, vagy belekezdek, de akkor tudom, hogy mit vállalok. És persze nem azzal kezdek, hogy kifizettetem az adósságaimat, addig jól elvagyunk, aztán amint az megvan, már probléma, hogy dolgozik (ugyanúgy, ahogy régebben is tette, tehát tudhattad előre).