Nem vagyok még annyira tapasztalt párkapcsolatokban, főleg nem a szakításokban és utána lévő lelki béke meglelésében sem. Ti mit szoktatok tenni ilyenkor? Vagy majd idővel nekem is jobban fog menni?

Hogy hidaljátok át ezt az időszakot? Vagy tényleg csak várni kell, hogy az ember megnyugodjon és majd elmúlik?

Az én történetem az, hogy huszonévesen ( most is vagyok, szóval ez egy friss story ) volt az első kapcsolatom egy nálam két évvel fiatalabb lánnyal ( ő jóval tapasztaltabb és tudta végig, hogy párkapcsolat terén nekem nincs sok tapasztalatom ) akivel véget ér hamar ami köztünk volt, de elválás közben is már megbántotta az érzéseimet és a férfiasságom, majd minap megint.

Megkeresett, békésen, kedvesen, hogy átadjon egy tárgyat ami nála maradt. Majd miután elköszöntünk megírta, hogy a kipróbált egy új dolgot az ágyban amit mi terveztünk még.

Így talán jelentéktelennek tűnik a dolog, de nekem olyan érzésem van, mintha minden kedves szava csak azért van, hogy takarja a bántó mondatai élét.

Mint ez is, tudtam, hogy lefog feküdni mással utánam, és is, ez rendjén is van, de miért dörgöli az orrom alá, hogy mással mit csináltak amit velem soha?