Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
4 év után én kezdeményeztem, mégis megöl a fájdalom, miért?
Én tettem pontot 4 év után a kapcsolatunk végére a barátommal. Már közel egy éve voltak problémák, amiken nem tudtam túllendülni. Nekem magánéleti stressz állandóan, amit sokszor rá vetítettem ki és már akkor is kiidegelt amikor nem csinált semmit. Borzasztóan éreztem magam a bőrömben és már a szex sem működött, a libidóm a béka sgge alatt volt.
Úgy éreztem ennek nincs tovább értelme és már többszöri újrapróbálás után mondtam, hogy ennek nincs tovább értelme mert én boldogtalan vagyok és ezáltal ő az elszenvedője...
Pár napig felfrissülés volt a különlét komolyan mondom mintha nem is érdekelt volna az egész...Aztán most közel egy hónap elteltével belém csapott a fájdalom és sírok mindig amikor elképzelem, hogy bejön az ajtón és megölel, megcsókol. Utálom magam miatta, mert egy fantasztikus ember és őt akartam a gyermekeim apjának és tudom, hogy el fogom veszíteni és bár barátian váltunk el tudom, hogy úgy is talál magának hamar mást mert főnyeremény...
De én totális nullánnak érzem magam már egy éve és úgy éreztem, teljesen visszahúzom. A legjobb döntésnek tűnt, most viszont bánom az egészet.
Mikor fog ez elmúlni? El fog egyáltalán? Ti mit javasoltok? :(
Köszönöm előre is,
24/L
válasza:
válasza:??? Összefoglalhatom mit írtál? A pasi egy főnyeremény, de te egy frigid hisztérika vagy, aki akkor is kiakad, amikor saját bevallása szerint se csinált semmit a srác.
Neked még arról sincs fogalmad te ki vagy, és te mit akarsz. Hagyd békén szerencsétlen srácot. Had találjon egy normális csajt magának.
válasza: válasza: válasza:Mennyi suttyó pharaszt van itt. Szimplán ignoráld.
Azért írok, mert sajnos nagyjából ismerős, ez a szituáció pont az amiben vagyok: nálam is 1 éve kezdődött, befásultam, a libidóm lent van, szerelmesnek nem érzem magam, viszont szeretem és tudom, hogy hiányozna, nem tudom elengedni. Tudom, hogy ritka, hogy valaki ennyire szeressen, mint ő, de néha hiányzik valami. Mi is tervezünk majd gyereket, sokszor kérdezgetik is már, de belül ez is csak idegesít. Ahogy a házasságot is húzom, mert nem állok készen még rá.
Szerintem ( magamból kiindulva): szereted mint embert és azért is hiányzik, mert barátok is voltatok, hiszen írtad is, hogy így is váltatok el. De kívülről én is azt tudom neked mondani, amit nekem mondanak/mondtak:
Ha a vonzalom nincs úgy meg már, a szexuális életetek gyenge, nem kívánod úgy, akkor adj magadnak időt.
Mert könnyen lehet, hogy ugyanúgy menne tovább minden, de nem biztos, hogy ilyen fiatalon ez kellene neked és befásultság. Idővel beleszerethetsz valakibe, akivel stimmel a szexuális része is a dolognak.
Szóval te tudod mit érzel, de talán csak a megszokás maradt. Akkor lenne jó döntés visszamenni, ha újra éreznéd a szenvedélyt, de írtad, hogy ezt már többször megpróbáltátok.
Szerintem most csak új a helyzet és félsz, mert ezt is meg kell szokni.
Aztán nem tudom, mert én még nem szakítottam soha, így nem tudom mi a normális, de szerintem 4 év után ez az. Ez mindig nehéz. Hasonló állapotban vagyunk épp, csak én (még) képtelen vagyok az elengedésre, de már beszéltünk erről a problémáról az utóbbi időkben.. Meglátjuk, hogy alakul.
26N
Kedves legutolsó!
Hálásan köszönöm a kommentedet. Nem azért ,mert hasonló cipőben jársz hanem azért ,mert kedves szavakat kaptam tőled és értelmes választ :)
Ijesztő, mennyire hasonlít a történetünk és bár tudnám neked javasolni nagy bölcsen azt, hogy jobb így...
Elmondom pár napig valóban jó volt. Élveztem, hogy nincsenek elvárások nem kell pattannom minden telefonhívásra és elvoltam a kis világomban...
Mert már egy ideje nyűgnek éltem meg az egészet és szerintem a szex is ezért volt ilyen...Konkrétan a szex mindig nagyon jó volt csak a "bemelegedés" sosem ment..már folyton olyan volt mintha zavarban lennék előtte és nem szívesen mutattam ki neki, hogy tetszik amit csinál...szóval tök egészségtelen volt az egész.
Most viszont....hát...borzasztó és csak arra tudok gondolni mi van ha életem legnagyobb hibáját követtem el. Mert ahogy mondod, én is úgy érzem, hogy nála jobban talán soha senki nem fog tudni szeretni. És annyi közös van bennünk és annyi közös emlék, apróságok, élmények és ah...
Szavakba se tudom önteni és már egyszer voltam túl egy szakításon és tudom hogy "az idő megoldotta azt is", de ez most más és a szívem is beleszakad...
Nem tudom mit kéne tenni. Elengedtem, és tudom hogy ez volt a helyes. De közben vissza is csinálnám az egészet. Nem az egyedüllét miatt, sokszor voltam már szingli és nem a kapcsolat maga hiányzik hanem ő :(
válasza: válasza: válasza:Kérdező a második válaszoló vagyok. Ide figyelj, ha felteszel egy kérdést én azt igyekszem legjobb belátásomhoz mérten, objektíven megítélni és választ írni.
Az, hogy ez a válasz rád nézve sértő-e a legkevésbé sem érdekel, én az őszinte véleményemet fogom leírni.
Nem vigasztalást kértél, hanem reflekciót. Ez is egyfajta értelmezése a helyzetnek.
Abból, amit leírtál magyarázatként nekem ez a véleményem, a következtetésem. Függetlenül attól mennyire tartod értelmesnek, vagy sértőnek.
Lelki segélyért érdemes a barátaidhoz fordulni, illetve ingyenesen hívható kék számokhoz, továbbá pszichológus járni sem kellene derogáljon. Ajánlom ezeket a figyelmedbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!