Minden kapcsolatom az anyám miatt ért véget, hogy értessem meg a férfiakkal, hogy ne rontsák el a dolgot?

Szeretem az anyámat, de nem kedvelem mint embert, meg vannak fura dolgai. Sosem akarnék olyan emberrel járni, akivel ők jóban vannak, amint kezdenek jóban lenni, szimpatizálni, elmegy a kedvem a férfitól, túl sok, túl mély dolog volt a múltban, ami ekkor a fickóra is kivetül.

A barátomat akivel most fogok szakítani, hát nagyon szerettem, szeretem most is, persze, nem múlik el csapásra, de muszáj szakítanom. Mondtam neki: ne legyél jóban anyámmal, csak az udvariassági dolgokat tartsd vele! De jóban lettek, dumáltak, sőt, volt hogy együtt viccelődtek, rajtam, nem gonoszul, de ez a cinkosi viszony ez nekem sok. Mennie kell. Nem fogom elnézni, hogy az ÉN párom, az anyámat kedveli. Kizárt. Mondtam neki: tartsd magad távol tőle! Ne halld meg amit mond, és ne mondj neki érdemlegeset! Falra hányt borsónak bizonyult, árulásként élem meg.