Jol megkaptam a magamet?

A baratnommel 1 honapja szakitottunk, a szakitas utan 2 hetre korhazba kerult betegseg miatt. Mivel olyan helyen van haza ahol tavol van a szuleitol es a barataitol nem volt senkije a kozelben, igy engem keresett meg mikor a mento bevitte, hogy menjek be hozza... Bar szakitas elott sokat veszekedtunk (nagyon sokat) a jo szivem megis arra osztonzott, hogy ne hagyjam cserben. 2 hetig volt korhazban en minden nap min. 2x bementem hozza, vittem neki ebedet, vegigneztem, ahogy sirva fakad, mert senki nincs melette. Mikor a korhazbol kiengedtek, az anyja eljott a varosba ahol van a korhaz es ahol en lakom, nalam voltak egy ejszakat, de akkor is veszekedett velem, hogy mennyire trehany diszno vagyok stb, de az nem tunt fel neki, hogy engem is nagyon megviselt amin keresztul ment. Egy ejszakat voltak nalam, majd reggel szo nelkul elmentek tolem az anyjaval az exbaratnomhoz. Masnap volt a szuletesnapja, ahova nem hivtak meg es meg en lettem szarnak beallitva , hogy nem mentem el hozza. A mai nap felhivott telefonon elhordott mindennek, mondta, hogy tobbet nem akar velem talalkozni sem, es letiltott minden elerhetosegemet. Volt mar valaki hasonlo helyzetben, hogy erejet,idejet es lelki energiajat olyan emberre kolti, akivel volt sok jo pillanat, de az utobbi idokben kevesbe, es ezt kapta, amit en?