Hogyan kezdjem a beszélgetést az exemmel, ha netán találkozunk?

Nem úgy akarom, dehogy. Eszem ágába sincs rámozdulni. Először is legalább álljon velem szóba. Ismerősökkel beszélgettem, mondták, hogy oly mélyen megbántottam (túlsúlyos volt, viszont csinosan öltözött), hogy már nem érzni, hogy azt a bizonyos szikrát vissza lehet hozni. Vagy csak nem akarja. Én pedig érzem, és még úgy gondolom van bennem annyi, elszántság, tűz, hogy ha nehezen is, de újra tudnám éleszteni a szikrát. Nem tudom. Holnap jön unokatesóm, aki volt fennt nála, baráti beszélgetésen. Elmondja, hogy mitévő legyek, lenne e 1% esélyem. De lehet hogy egy 4szemközti őszinte beszélgetés után könnyebben el tudnám ,,engedni". Nem tudom. Nagyon kész vagyok emiatt most.

Masfel ev alatt 1szer irtam neki nevnapjara. Azota semmi. Hagytam , had nyugodjon le. Lehet hiba volt.. elg nagy ,,darab" volt, a szüleim is lattak, talalkoztak vele. Ök mondtak h ez hosszu tavon nekem nem lesz jo, mert szegyellem. Egy kicsi volt bennem, de nagyon beleszerettem. Az az igazsag, h pont az 1 eves evfordulonkon elcuccoltam töle, mert ugy volt h osszekoltozunk. Szüleim javasoltak, h igy lesz a legjobb. Tevedtek. En meg hülye, erzeketlen barom allat, ultimatumot adtam a lanynak, lefogy vagy a kapcsolatunk veszelybe kerülhet. Szavakkal nem lehet elmondani, mennyire megbantam mar ezt. Azota is csak ra gondolok, hogyan tovabb, nem ismerkedem, nincs senkin. Elhiszem h eleg mely tüsket hagytam benne, de szeretnem ,,kihúzni, meg ha a seb meg is marad". Igy közel a 30hoz, mar osszebutorozhattunk volna, lenne kulon eletem, de ezt marhara elcsesztem. Nem tudom mi lenne a legjobb döntes, lepes. Sokat valtoztam, komolyodtam, felnöttem.