Létezik olyan szeretet, vagy kötődés, ami időt és távolságot is legyőzve megmarad szakítás után?

Se veled, se nélküled kapcsolat volt a miénk.

7 éven át tartott.

Volt időszak mikor 1 évig azt sem tudtuk, hogy él e vagy hal e a másik, mégis mikor valami baj történt megéreztük egymáson még aznap, és a sors újra összehozott minket.

Olyan is előfordult, hogy egymással álmodtunk heteken át 1,5 évvel a szakítás után, majd mind a ketten telefont szorongatva vártuk hogy a másik mikor hív fel.

Szóval ezek olyan dolgok, amikre konkrét magyarázat nincsen, hogy miért érezzük meg ha a másiknak nagyon hiányzunk, vagy ha 1 év után baj történik vele úgy, hogy 100km-re van tőlünk és addig egy szót sem beszéltünk vele, sem a környezetével.

Volt valaki aki hasonlókat megélt?

Olvastam egyszer, hogy az igaz szeretet az egyetlen olyan dolog ami időt, gravitációt, és távolságot legyőzve mindig megmarad.

Tudom baromságnak tűnik, de kezdem elhinni hogy van benne valami.