2 éve voltunk együtt, de fél év után messzire költöztem, szóval már táv volt. Majd vége lett így. Hogy tegyem túl magam rajta?

Szóval igen, egy településen éltünk (illetve én a városban, ő vonzáskörzet), de engem elhívott az egyetem az ország másik felébe. Ő még középiskoláját csinálja s még van belőle... próbáltuk a távkapcsot, de a havi 0,5-1 tal nem túl sok... eddig bírtuk.

Szóval a gond az, hogy imádom, nagyon, volt már pár lány, de ezt nem éreztem még... neki én vagyok az első 'igazi', szóval őt is megviselte ez.

De így plátói (már ha nevezhetjük a korábban működőt így), s nem tud beteljesülni... mert együtt így mégse lehetünk, főleg, hogy nekem már 'megvan' végzés után a külföldi helyem, ő meg nem vágyik el innen (még).

Szóval a nagy, s nehéz kérdés... hogy tehetném magam túl rajta, úgy, hogy imádom, meghalok érte, és tudom, hogy ő még ennél is komolyabban szeret engem? Egy hónapja vagyunk már szét, próbáltam, hogy elterelem figyelmem, még több munka tanulás mellett, esetleg bulikba lányokkal ismerkedés, de utóbbi nem ment, nem 'kívántam', mert nem azok kellenek.

Tippek? Szívem szerint tartanám vele most is a kapcsolatot, havi-kéthavi 1 látással, de eszem már azt mondja, hogy semmi értelme, mert csak jobban fájna, és jobb inkább most hagyni az egészet

p.s: nem, nem 12 éves tojáshéjas vagyok