Hogyan szakítotok? Mit mondtok el? Milyen körülmények között? Hogyan néz ki a teljes szakítási folyamat?

Sehogy, általában velem szoktak. Kapok egy olyan üzenetet ahol szépen le van írva, hogy miért. Eléggé megvisel mindig, akkor még lefixálom, hogy biztos-e, nincs-e javítási mód, ha nincs, akkor ennyi. Utána egy kis depresszió aztán megy tovább minden ahogy kell.

Na, ez így szépen is hangzik, igazából évekkel később is tudok még agyalgatni ezen, következetesen kapcsolok hangulatokat, illatokat stb. az exeimhez. Depresszívebb időszakaimban végzetes.

Na ilyen szakításom egy volt...

Mindketten éreztük, hogy már nem olyan az egész, mint régen. Rossz volt az alaphangulat, nem tervezgettünk már közös jövőt. Nekem adódott egy lehetőség, hogy külföldre költözzek, és amikor elmondtam a pasimnak, akkor ő szomorúan konstatálta, hogy ha egyáltalán felmerült bennem, hogy elfogadjam az ajánlatot, akkor már nem annyira fontos nekem. Be kellett ismernem, hogy ez így van. Ő megkérdezte, hogy akkor legyen-e vége, én pedig mondtam, hogy szerintem jobb lenne. Megbeszéltük, hogy hol rontottuk el, sírtunk egy kicsit, és vége lett.

Egyáltalán nem értem, mit kell cifrázni. Gondolom, más is átgondolja, miért elég az egészből és eldönti, itt a vége.

Utána, meg mondom, hogy itt a vége, ennyi volt.

Nem beszélgetek, magyarázok. Eddig nem volt jó, akkor utána sem lesz, tehát nem is lehet meggyőzni, hogy majd minden máskjént lesz, mert nem lenne másként.