Tényleg ennyire féreg lennék?

Ehhez muszáj nekem is hozzászólnom!

Sosem felejtem el hogy bánt velem a legelső barátom, akivel szintén 3 évig voltunk együtt. Egész kapcsolatunk alatt folyamatosan nyeltem a hülyeségeit és az ehhez hasonló játékait. Egy olyan lánnyal beszélt ki engem, akibe régen szerelmes volt. Ez a lány mindennek elhordhatott, az exem csak adta alá a lovat, de sosem állt ki mellettem. Olyan szinten megalázott, hogy azt ellenségemnek sem kívánom. Persze én is hülye voltam, amikor nem dobtam ki az első ilyen alkalommal...de fiatal voltam, naiv és szerelmes. A legjobb az egészben, hogy akármikor szó volt arról, hogy ez engem bánt és kiakadtam rá, akkor még neki állt feljebb. Egy érzelmi zsaroló volt, és valószínűleg a mai napig az. Pontosan olyan mint Te. Nem érezte a tettei súlyát, és soha nem tudott megérteni. Biztos vagyok benne, hogy a mai napig fogalma sincs arról, hogy miért szakítottam vele. Ő azt az egy esetet látta maga előtt, amikor a legjobb barátnőmre (és más évfolyamtársaimra is) mászott rá a saját szalagavató afterpartimon, ahová én (hülye) hívtam meg. Ennyit lát az oknak (vagy még ennyit sem)...miközben 3 évet szenvedtem mellette hasonló szituk miatt, és bocsátottam meg neki folyamatosan. De én a szemét (ahogy a barátainak leírt engem az eset után) ennyi miatt képes voltam vele szakítani, és hogy ez mennyire igazságtalan vele szemben... Szegény :( miket élhetett át...

A kérdésed alapján Te is ugyanilyen egoista, kihanemte típus lehetsz. Én személyesen szakítottam az exemmel, de ha tehettem volna, nekem sem ért volna többet ez egy telefonhívásnál.

Félreértés ne essék: nem panaszkodni akartam, hiszen tulajdonképpen "miatta" van mellettem jelenleg a világ legnagyszerűbb férfija, akinél jobbat kérhetni sem lehetne. Csak egyszerűen olyan emlékeket, és dühöt váltott ki belőlem a kérdés, hogy úgy éreztem, helyreteszem (vagy legalább megpróbálom) a fejedben a dolgokat.

20/N