Megbékéltem hogy vége mégis az agyam mást csinál?

Elfogadtam a szakítást és azt hiszem így is kellett lennie, viszont mintha megbolondult volna az agyam. Az első pár napban alig tudtam enni, most meg falom a hizlaló kajákat. Emiatt meg nem érzem jól magam a bőrömben és nem akarok emberek közé menni, ugyanakkor jót tenne ha kimozdulnék. Reggel felkelek és ő az első gondolatom, róla álmodok pedig nem érdemel ennyit sem. A környezetemet is kezdem megőrjíteni mert egyfolytában róla beszélek, érvelek miért jártam én is jobban vagy elemzem hátha látok valami jelet ami azt mutatja, hogy majd újra megkeres mert még ott a remény. Teljesen ellentmondásos vagyok. Közben meg tudom, hogy ennek így nem volt jövője mert ő nem fog változni. És azt is hogy ha akar valamit, akkor keresni fog. Más is tapaszalt ilyet szélsőséges állapotot? Jobb lesz később? Nem hiszem el, hogy ilyen gyenge sz.r vagyok és egy ilyen is megvisel. Nála van még pár cuccom, de nem akarok vele találkozni és ő sem hozta még fel hogy visszaadná. Jó lenne látni, de biztos gyenge leszek és elbőgöm magam. Nem akarom magam ilyen helyzetbe hozni. 5 hónapos kapcsolat volt, de az első olyan ahol tényleg szerelmes voltam. Tanácsok, tapasztalat vagy egy virtuális pofon, bármi jól jönne, ami kimozdít ebből.