Nem tudom kiheverni, hogy elhagyott, mimdent megtettem, hogy elfelejtsem, nem megy. Mindennap gondolok rá, tönkrementem. Mit tegyek?

Egy éve laktam a fővárosban, amikor megismertem a volt páromat, Dávidot. Éppen egy szakításon voltam túl, kinyílt előttem a világ, miután kiléptem abból a mérgező kapcsolatból. Dáviddal egy éjszakának indult, az első éjszaka mondhatom, életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Mivel ugye jó volt,szexkapcsolat lett belőle, 2 hónappal később pedig komolyan összejöttünk. Beteg lettem, műtöttek is, mindenben mellettem állt, hetekig ápolt. Miután felgyógyultam, hozzájuk költöztem, és nagyon boldogok voltunk. Egy évig az alkalmi állásaim mellett vittem a háztartást, és szakmát is tanultam. Mindenünk megvolt, ám tavaly nyáron 2 hétre különváltak útjaink, de újra összejöttünk, viszont bizalom már nem volt. Ennek ellenére viszonylag normálisan folytak a napok, én pedig titkoltam, hogy abban a 2 hétben megerőszakoltak.(rosszkor voltam rossz helyen)

Februárban találtam egy állandó munkahelyet, azóta is ott dolgozom. Március végén mentünk szét végleg, utána egy hónapig még nem tudtam elköltözni, így próbáltam menteni a menthetőt, hajlandó is lett volna talán, de végül nem akart felelősséget vállalni. Elköltöztem, hetekig nem beszéltünk. Minden este sírtam. Az ő pólójában aludtam, csak rá tudtam gondolni. Egy buliban aztán összefutottunk. Nekem remegett a lábam, oda akartam menni hozzá beszélni, de nem tettem. Annyira leittam magam, hogy egész éjjel hánytam, és persze sírtam. Ő nem látta.

Pár nappal később összejött valakivel. Mintha nem is léteztem volna...Azt hittem, belehalok. Már egész napokat sírtam át, de minden reggel felkeltem, hogy dolgozni menjek. Közben észrevétlenül megváltoztam...Jobb ember lettem, mint voltam. Nem iszom, nem hisztizek, csendes lettem, megfontolt, és humorosabb. Talán a humor mögé rejtem a valódi érzéseim. Mindennap agyalok, hogyan szerezzem vissza, mit tegyek, hogy újra belém szeressen, mert hátha benne sem múlt el nyomtalanul...És még a legjobb barátja is segít, legalább annyiban, hogy egy találkozó létrejöjjön. De nem tudom, hogy szemtől szemben hogy fogom viselni ezeket a terheket. Nagyon szerelmes vagyok még mindig. Voltam azóta másokkal is, de nem éreztem semmit, minimális vonzalmat sem. Csak dolgozom, eszem, alszom...és szenvedek. Mit tegyek? Vele akarok lenni. Mindegy mennyit kell várnom erre.

22L