Szünet kell neki, nem akar találkozni, hazamegy? Lent

27 éves nő vagyok, még életembe nem írtam ide ki kérdést, de a gond, ami terhel annyira nyomaszt, hogy regisztráltam ide, hátha valaki tud segíteni, megnyugtatni ( vagy nem).

2 hónapja ismertem meg internetes társkeresőn egy nálam egy évvel idősebb srácot. Elég messze laktunk egymástól, de mivel én a fővárosba költözés előtt voltam, és pár levél után kiderült, hogy ő is, ismerkedni kezdtünk. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, minden nap írtunk, telefonáltunk, stb. Egy hónap múlva találkoztunk, és minden olyan volt, mint a levelezések folytatása, összhang, felszabadultság, stb. Elmondása szerint 100 emberből talán egy ha van akivel nem érez falat kettejük között, és velem ez így van. A levelezések, telefonok stb ugyanúgy folytatódtak utána is, ugyanannyi nyíltsággal, becézéssel, odafigyeléssel, sőt egy darabig még többel. Aztán két hete felköltözött, ami nekem még nem sikerült, de ezt már jó előre megbeszéltük h ez egyikünknek sem gond, mert én is fel fogok majd, és akkor együtt leszünk. Kb 1-1,5 hete észrevettem, hogy nem ír olyan lelkesen ( de azért minden nap írtunk, beszéltünk), de nem bírtam nem észrevenni, hogy lényegesen én írom a több szeretetre utaló dolgokat ( nem tudtam ennél jobban megfogalmazni). A lényeg: öt hét után most hétvégén tudnánk találkozni. Hazamegy, mert a tesója is hazamegy, és anyuja is szeretné. Múlt héten is hazament. Itt valami összetört bennem és azt mondtam akkor menj anyuhoz. És itt mondta el, hogy tulajdonképpen fogalma sincs mit érez, azt tudja, hogy nem tudja azt a pozitívat adni, amit én nyújtok, negatívat meg hazugságot nem akar.És az új helyzete is nagyon megterheli és nem tud úgy foglalkozni ezzel az egésszel, ahogy akar( két hét alatt költözés, új munkahelyre járni, Budapest megszokása, stb.) Sajnálja, hogy nem úgy alakul a neten ez az egész, ahogy gondolta...mondtam miért, hogyan kellett volna alakulnia, pontosan tudtunk, hogy amíg én itt vagyok, ő ott, addig csak fenntartani tudjuk az érdeklődést, az igazi ismerkedés majd személyesen lesz. Épp ezért is lenne jó már több mint egy hónap után megint találkozni. Azt határozottan mondta, hogy nincs senki, nem ismert meg senkit, nem erről van szó. Mondtam neki, valaki vagy kell vagy nem. Minden más csak duma. Én megértem, hogy az őj helyzet terhelő, de ha valaki érdekel, azt nem adom fel, eszembe se jutna, sőt alig várom, hogy újra láthassam. De ő hazamegy.Azt mondta, hogy nem tart sokáig bizonytalanságban, de szeretné átgondolni az egészet.

Nem tudom mit tegyek. Várok.Egész éjszaka bőgtem, mikor elaludtam, és felébredtem, és eszembe jutott ez, akkor is. Mondom, olyan szinten megvolt az összhang, a találkozás is annyira jól sikerült, és olyan figyelmet láttam a tekintetében, és búcsúzáskor ugyanazt az alig váro hog ismét lássalak -ot mint ami nálam is megvolt, és a továbbiakban is minden rendben volt, hogy én ezt nem értem. Féltem ettől, hogy a távolság miatt esetleg megkopik a dolog, de így ez eszembe se jutott, hogy lehet, hogy akkor láttam utoljára. ÚGy voltam vele,akiért érdemes ( érdemesnek vélem) azért megéri várni. Még múlt héten is mondta ugyanúgy várja ezt a velem való találkozást, mint én, neki is ugyanolyan rossz. Múlt héten is hazament, de akkor beteg volt az apja, és neki kellett a ház körül elvégezni pár dolgot, de most már nem tudom mit gondoljak.

Szeretném megőrizni az ép eszem, addig míg várakozom.

Mit gondoltok? Mi lesz ebből az egészből?