Már nem szeretem a nejem?

A kérdésedből is látszik, hogy igazából te ezt nem szeretnéd folytatni. Sajnos ismerem az érzést, bár fiatalabb vagyok, tudom hogy milyen amikor az ember azt hiszi, hogy már csak az "esze" viszi rá arra, hogy maradjon, vagy megpróbálja újra. Nekem sem ment, akármennyire helyes döntésnek tűnt benne maradni egy kapcsolatban, egyszerűen szerelem nélkül, boldogság nélkül, csak magamat tettem tönkre. Megértem, hogy szereted a gyerekeidet, de szerintem ha nem vagy boldog, azt ők is megérzik, lehet pont ezzel tennéd őket tönkre. Rengeteg olyan embert ismerek, akik elváltak, mégis teljesen rendben tudnak foglalkozni a gyerekeikkel, meglehet oldani, hogy veled is legyenek/meglátogasd őket, mivel ahogy látom te már csak miattuk jársz haza. Meg kell beszélned a nejeddel, hogy neked ez nem megy, és bármennyire is önzőségnek tűnik, azzal hogy úgy vagy mellette, hogy nem vagy boldog, mindkettőtöket tönkretennéd. Remélem segíthettem, sajnálom hogy így alakult.

24/L

Nekem is 40 felett van a párom, de képes változni. Az életkor nem kifogás ilyesmire.

Ha taszít a feleséged, akkor menjetek szét. Ha nem, akkor viszont megszeretheted újra. El kell kezdeni apróságokkal nyitni egymás felé. Érzelmileg és testileg is. A rendszeres fizikai érintkezés (ölelés, csók, simogatás stb.) eleve ragaszkodást vált ki az idő előrehaladtával.

Mivel ez esetben a feleségednek kellenél még, így rajtad áll, hogy nyitsz-e felé újra, vagy végleg elválnak az útjaitok. Csak a gyerekek miatt meg ne maradjatok együtt, mert ezzel rossz példát mutatsz nekik a párkapcsolati gondok kezelésében.

De leültetek megbeszélni? Töviről hegyire az összes problémát? Egyetértek szál, aki azt írta, azonnal jelezni es kibeszélni, ha gond van....

Sajnálom. En 40 feletti no vagyok, van nemi élettapasztalatom. Azt végiggondoltad mar, hogy egyedül hogyan fogsz élni? Úgy érzem, jól fogid erezni magad? Hogy telnek majd a napjaid? Amikor meglátogatod az óvodást es búcsúzáskor megkerdezi, h apa, hova mész? Te mit fogsz válaszolni? Es neked milyen érzés lesz? Bonyolultabb ez annal, hogy,csak összecsomagolsz es elmész. Számtalan olyan következmény van, amit most el sem tudsz képzelni. Rengeteg szenvedés es siras fog következni, akár évekig is. En ezt látva, a megjavításra koncentrálnék még mindig. Ha nem ezt az utat választod, készülj fel sok fájdalomra. Sajnálom, csak próbáltam reálisan leírni...

Mindketten hibáztatok, mindketten képesek vagytok belátni, és mindketten akartok tenni érte (hisz te is itt írsz). Szerintem helyrehozható.

Szerintem nem kellene még döntést hozni (elköltözni). Utazz el, 1-2 hétre, hátha segít a tisztán látásban. Aztán ha visszajöttél, egyszerűen csak randizzatok, legyetek aktívan együtt. Persze gyerek mellett nem egyszerű, de heti 2-3 alkalommal talán megoldható. Akkor ne a problémáról beszéljetek, csak beszélgessetek, érezzétek jól magatokat, csináljatok olyanokat, mint régen. Előkerülhetnek a régi emlékek, fotók idővel. Viszont a maradék időben, amennyire tudtok, befelé figyeljetek, magatokra. Passzív időt kerüljétek, amennyire lehet.

Kitartás, türelem, szeretet, ego félre, és menni fog!