Mennyi idő után mentetek szét és mi volt annak az oka?

Első kapcsolat - 3 évig tartott, 17 voltam, ő egy évvel fiatalabb. Nem volt teljesen problémamentes a kapcsolatunk, csak az elején (elég más személyiségek voltunk, nem illettünk össze), de teljesen tapasztalatlan voltam előtte, nem tűntek fel a jelek. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hgy teljesen el vagyok szigetelve a barátaimtól, nem járunk sehová, mert ő nem szeret, inkább gépezik otthon, srácokhoz nem szólhatok, mert egyből balhé van.. Pedig nyitott ember vagyok, bárkivel elbeszélgetek, sráchaverok mindig voltak a társaságban.. igazán mély barátságom nem volt a másik nemből, de ő a szaktársakra, osztálytársakra, mindenkire ugrott. Ez a féltékenykedés főleg a végén volt jellemző, de ez még mindig nem csapta ki a biztisítékot, pedig akkor már hónapok óta nem volt boldog ez a kapcsolat. A vége viszont akkor jött el, amikor lebukott azzal, hogy megcsalt, nem egy lánnyal, nem is egyszer (érdekes módon a féltékenykedése is akkor kezdődött, amikor ezek a megcsalások, mint kiderült.. hm :)). Az indoklás az volt, hoy szűz volt, amikor összejöttünk, ki akart próbálni mást, miután mellettem lett önbizalma. Nem akart szakítani, de nem tudott olyat hazudni, amiért maradtam volna.

Második kapcsolat - 2 évig tartott, hatalmas szerelem volt, nagyon összeillettünk, egy társaságban voltunk előtte hónapokig (egyetemi szaktárs volt). A kapcsolatot az tette tönkre, hogy nagyon durva komplexusai voltak a srácnak, amit folyamatosan rajtam vert le. Nem volt megelégedve a méretével (pedig én igen, de nem hatotta meg, hogy szuper volt a szex..), folyamatosan cs-eszegetett, hogy biztos megcsalom, mert nekem nagyobb kell, elkezdett még a közös haverokra is féltékenykedni, ezen kívül nagyon sokat kezdett el inni, könnyűdrogokat használni, teljesen megbízhatatlan lett, semmihez nem tartotta magát, amit mondott, kezdtek agresszív kirohanásai is lenni.. Sok probléma volt, én nagyon szerettem őt, de szakítottam, mert teljesen kezdtem tönkremenni ebben a kapcsolatban. Utána még évekig zaklatott, hívogatott, írogatott (hiába tiltottam mindenhonnan), járt az albérletemhez, aztán elköltöztem, oda is jött, megvert az utcán, stb.. Nem bántam meg a döntést.

1,5 évig voltunk egyutt, 18 voltam, o a második kapcsolatom az elso az vicc volt minden tekintetben nem is tudom mit gondoltam...

Ezalatt a másfél év alatt gyakran voltak veszekedeseink mert mindketten elég ontorvenyuek es makacs emberek vagyunk, ráadásul elég lovbanekonyak.. Ment az ordibalas hajigalas elég rendesen...:) De megis szenvedélyes kapcsolat volt, a szakítás oka a sok veszekedés volt nem azert mert nem tudtuk volna megoldani mert piti dolgokon szívtuk egymás veret, az oka az volt hogy egyikonk se volt hajlandó engedni a masiknak...... Igy akkor a baratom közölte sokadjára hogy pihentessuk egymast de megis ugyanúgy keresett ugyanúgy talalkoztunk, es ugy 2 hét bohóckodás után is beleszart a dolgokba mert o mar csak azert se hajlando megtenni ezt meg azt. OK en meg elkoszontem tole két hétig biztos nagyon jo volt neki vegre nem ugat neki senki alapon aztan erdekes o kezdett el hivogatni, sík ideg volt mikor más mondta neki hogy engem láttak valaki massal egy kocsiban, hivogatott, aztan nemrég derült fény arra hogy állítólag van valami bolond noje(volt szerencsénk vele talalkozni mert akkor meg egyutt voltunk a csaj meg egy haverja "noje" volt - csak a csaj szerint- ) es megis engem hiv mellette:)

Ennyit errol.....

19

Ex vőlegényemmel 19 évesen jöttem össze, ő 18 volt. Majdnem 1 évig voltunk együtt. A kapcsolatunk első 3 hónapja boldog volt, jól éreztem magam vele. Akkor úgy éreztem hogy szeretem, persze utólag már tudom, hogy csak fellángolás volt. Kevés volt még a tapasztalatom érzelmek terén. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot. Aztán megkérte a kezemet, és utána minden megváltozott.

Eleinte csak az tűnt fel, hogy eltért a véleményünk az esküvőt és a gyerekvállalást illetően is, soha nem akarta meghallgatni én mit akarok, megtervezett mindent egyedül. Aztán már előjött belőle valami beteges birtoklási vágy, és őrült féltékenységi rohamok jöttek rá. Egy idő után azt is meg akarta tiltani, hogy a barátnőimmel lógjak.

Nyilván nem tudta megtiltani, de folyton balhézott egy egy csajos nap után. Közben hívogatott, smseket küldött, olyanokat mondott, hogy biztos megcsalom, szerinte ezért nyomtam ki az óránkénti 3-4 hívást, amivel ellenőrizni akart. Azt akarta hogy fiú osztálytársakkal ne álljak szóba, nem akarta hogy fiú haverjaim legyenek stb... sok hülyeség amikben nem voltam hajlandó engedni. Rengeteget veszekedtünk ezek miatt. Szakítottam is vele, de akkor könyörgött, térdre borult, és sírva mondta hogy megváltozik, és minden jó lesz. Én hülye elhittem, és még akkor azt mondtam rendben van, folytassuk, ha megígéri, hogy megváltozik. Ígért fűt fát, de nem lett belőle semmi.

Azt tudni kell, hogy nem találkoztunk túl gyakran, kb 1 vagy 2 hetente, mert messze lakott. Mindig én mentem hozzá, soha nem mutatott be egy barátjának sem, mindig csak nála voltunk. Amikor nem találkoztunk msnen beszéltünk, ha 1 percet is késtem, akkor balhézott, hogy biztos pasizni voltam stb. Maradjunk annyiban, hogy semmi nem változott.

Egyik nap mikor épp nála voltam, megint csak féltékenykedett, veszekedtünk. Azzal zárult a dolog, hogy ő elmegy sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét. Másnap reggel jött vissza nyúzottan. Sírva mondta el, hogy az este összefutott a legjobb barátjával, és elmentek egy házibuliba, ahol az én vőlegényem összefeküdt egy csajjal akinek még a nevét se tudta. Reméli hogy megbocsátok, de ivott és a csaj rámászott stb stb.

Én itt azt mondtam, hogy nekem most van elegem ebből , és részemről vége a kapcsolatnak. Kikerekedett a szeme a döbbenettől, aztán felpofozott, hogy márpedig én nem szakíthatok vele, én őt nem alázhatom meg ezzel, hogy pasi létére őt dobják. Én visszaütöttem, nem tagadom. Valahol reflex volt, plusz nagyon mérges is lettem. Meglepődött vagy nem tudom, de nem ütött meg többet, csak rimánkodni kezdett, hogy sajnálja ezt is meg a félrelépést is, de nekünk együtt kell lenni stb. Mikor mondtam hogy nem, akkor elkezdett szidni, öngyilkossággal fenyegetőzött, és közölte velem, hogy soha senkinek nem fogok kelleni, szóval jobban teszem, ha visszafogadom. Elhagytam. Ekkor 20 éves voltam. Pár hónap után számot is kellett cserélnem mert nem hagyta abba a telefonálást és az smseket.

Azóta eltelt több mint 10 év, 30 éves vagyok, 6 éve együtt vagyunk a férjemmel. 4 évvel a szakítás után jöttünk össze. Exem egyedül van 29 évesen. Fél évnél hosszabb kapcsolata nem volt. Minden barátnőjét megkérte, mind otthagyta. Azért tudom ezt, mert kb 2 éve egyszer megtalált közösségi oldalon, küldött egy elég hosszú üzenetet hogy mennyire magányos, minden csaja otthagyta több éve nincs is senkije satöbbi, és mennyire jó lenne újra összejönni, mi összetartozunk. Majd lesz a szeretőm amíg elválok, és aztán összeköltözünk. Hát mondom ez elmebajos....

Csak annyit írtam neki, hogy mi boldogok vagyunk együtt, eszemben sincs elválni, és ha ő lenne az utolsó pasi a földön, én pedig egyedül, inkább így maradnék, mint hogy vele legyek. Mit ad isten, azt mondta én nem fogok kelleni senkinek, mégis ő van egyedül. Megírtam azt is, hogy ne is próbálkozzon többet a megkeresésemmel, mert le fogom tiltani. Ezek után letiltottam és azóta nyugi van szerencsére.:)

Ezt hívják úgy azt hiszem, hogy az élet visszafizette neki, amit velem tett.

Bocs a kisregényért.

Első kapcsolat 23 évesen, 9 hónapig tartott.

Sérült ember volt, talán nárcisztikus is.

Sérelmeit tartogatta és többször elmondta (anyjával kapcsolatban például, de azt is, hogy nem volt jó osztálykirándulásuk :D ). Anyjára dühös volt és fejből el tudnám mondani, mik miatt, mégis párhetente találkozott vele.

Rám is sok dologért sértődött meg, legalább fele apróság.

Hisztis volt, miattam is és egyéb körülmények miatt is.

A kirándulások, a hobbijai nagyon fontos volt neki. Sokszor engem is elrángatott, ha nem tetszett volna nekem, győzködött és/vagy megsértődött.

Kioktató hangnemet használt (észre se vette).

Nem tett eleget magáért.

Felsorolta, miért sz.r az elmúlt pár éve, mennyi sz.r érte az elmúlt fél évben. Közben apró dolgokat is hetekig halogatott. Bezzeg a kedves kis kirándulásait nem, menni és menni és menni kellett vele félhulla állapotban is, de a dolgait azt nem intézte el. Mindeközben irigykedett a környezetére.

Maga a megtestesült kifogás volt az egész ember.

Elmesélte, mi volt vele aznap, jó unalmasan, minden lélegzetvételére kiterjedően. Majd elmeséltette velem is, majd miután kitettem a pontot a mondat végére, folytatta az ő saját panaszkodását vagy valami, ezredszer elsütött saját viccekkel fárasztott. Vissza nem kérdezett volna...

Semmit se tudott szívből tenni értem, szívből adni nekem. Mindenért szemrehányás... Ha nehézségben voltam, nem értette meg, pedig az elején azt ígérte, mindenben mellettem áll majd.

Alig dicsért, akkor is általánosan.

Ha kértem tőle valamit, egyre többször nem teljesítette. Ha valami gond volt a kapcsolatban, változtatott azon, ami az ő javát is szolgálja, de ami csak az enyémet, azon nem.

Ha hisztiztem, nem viselte el.

Az örömömmel 5 percig örült együtt...

Közben elvárásai:

- Viseljem el szó nélkül a hisztijeit. Majd változtat, de addig is viseljem el. (Heti több hiszti, de akár azon, hogy más is van az utcán...)

- Dicsérjem sokszor.

- Érezzek együtt a bánatával (Akkor is, ha az egy jelentéktelen apróság a hobbijával kapcsolatban, pl nem 10, hanem 9 dolog jött össze)

- Örüljek az örömével.

- Beszélgessek vele a napjairól, tűnjek lelkesnek, kérdezzek vissza.

- Legyen sok-sok program, ami neki tetszik. Legyen hozzá kedvem, mert különben neki sincs kedve. De ha nincs hozzá kedvem, szemrehányás/sértődés/hiszti.

- A sok-sok programot, ((amihez nincs kedvem, nem az én pályám és hulla fáradt vagyok)) én ajánljam fel, méghozzá lelkesen....

- Mindig beszéljek tisztelettudó, türelmes hangnemben (miközben ő....)

5 év 7 hónapig tartott. 16 évesek voltunk. 20 évesen összeköltöztünk. Aztán sajnos voltak rosszabb napjaim: utáltam a munkahelyem ( aztán felmondtam), kiakadtam néhány apróságnak tűnő dolgon, amit meg tudtunk oldani, de azt már sajnos nem, hogy valamitől bepánikoltam, féltem (műtét) és emiatt apró dolgokon ( játék alatt) kiakadtam. :/ Ez volt az, amivel eltaszítottam magamtól. Most együtt élünk még, és úgy tűnik hogy még mindig szeret, de nem tudom...

22L