Érdemes-e várnom rá?

Nos a történet ott kezdődik,hogy volt egy barátom, 2 évig voltunk együtt. 9 hónapja szakítottunk,de "barátok" maradtunk, majdnem mindennap ír,hetente 2-3x felhív,hogy mi van velem, találkozunk is elég gyakran. Érdemes tudni,hogy a szakítás okai a következők voltak: szakács lettem,és meghíztam.... (+15 kg kb, bár előtte anorexiásnak hittek). A másik,hogy indulatos voltam néha, féltékenykedtem. A napokban rossz kedve volt, kiderült,hogy a legjobb barátnőjével jött össze, de mint kiderült, a csaj azért szakított vele,mert velem nem hajlandó megszakítani a kapcsolatot. Órákig beszélgettünk, tanácsot adtam neki (elég hülyén is nézett ki a helyzet), viszont ezzel egyidőben mi is megbeszéltük,mik voltak a problémáink,és azt válaszolta,hogy nem lehet tudni,mit hoz a jövő. Én nem tudtam új kapcsolatot kezdeni,nem egyszerű,ha mindig beszélünk,nekem ő a legfontosabb. Szerelmes nem vagyok,de nagyon sokmindent máshogyan gondolok már,mknt a kapcsolatunk idején,és azt érzem,ő életem párja. Állítása szerint ő sem szeretett még ennyire senkit,sosem volt olyan boldog,mint velem. Mi a teendő ilyenkor?