Rájöttem, hogy folyamatosan csalt a párom. Egy hónapja megszakadt a kapcsolat, de úgy érzem, hogy ez túl kényelmes neki, hogy még csak nem is szembesitettem bele . Hagyjam már?

Mostmár hagyjad.

Akkor kellett volna kiosztani, de annak se lett volna semmi értelme, maximum te könnyebbültél volna meg, hogy kiadhatod magadból a mérged.

A megcsalásra ritkán van a megcsalt fél számára elfogadható indok.

Mostmár lépj tovább, ne törődj vele.

Hú, van pár szituáció az emberben- főleg új helyzeteknél-, amikor nem tudod, hogy melyik lenne jobb abban az adott pillanatban: ha kiadnád neki magadból azt, ami bánt, vagy inkább szóra se méltasd előtte? Nem mindig tudod időben, néha csak később látod, hogy ezt mondani kellett volna.

Ha vigasztal, jelen esetben teljesen mindegy. Igaz, kiadtad volna a dühöd a nyomoréknak, cserébe végig kellett volna hallgatnod a magyarázkodását az egészről, amire nincs is elfogadható magyarázat, tehát irreleváns.

Másrészről pedig lehet nagyobb nyomot hagysz, ha -ahogy te is tetted- egyszerűen szóra sem méltatod. Néha a csend a jobb válasz/reakció.

Ha ez segít, szerintem ne bánd, nincs értelme számon kérni, úgysem könnyítene rajtad a magyarázkodás és a válasz.

Különben is, keresett volna már rég, ha érdekelte volna, hogy legalább megmagyarázza neked vagy könnyítsen a bűntudatán. Az ilyenre kár még energiát is fecsérelni.

24L

Velem ez tegnap esett meg, közös pihenést hagytam ott, reggel csomagoltam össze és jöttem haza. Fel sem merült bennem, hogy megcsal, hogy van rá ideje, és hogy ilyen gerinctelen lehet. Tökéletesnek tűnt, hibákkal persze. Később egyre több hibával, amiket elnéztem neki. Folyamatosan azon dolgoztam, hogy olyan legyen a kapcsolatunk, mint az elején, ami folyamatosan romlott, főként a kommunikáció és a törődés hiánya miatt a részéről. Miután ezt megemlítettem, hogy tennünk kell érte, mert úgy érzem, romlik, azt hiszem, itt romlottak el végleg a dolgok. Neki valószínűleg ez már terhes volt, ő egyszerű, könnyű kapcsolatot akart. Keresett egy lányt, akivel ezt újra megkaphatja. Pedig én is csak arra a törődésre, bókokra, beszélgetésre és figyelemre vágytam, amit most az a másik lány kap meg, nem többre. De neki én már nem kellek.

Mi is majdnem másfél évig jártunk. Én sem szembesítettem. Reggel összecsomagoltam, ő megkérdezte, hogy hazamegyek-e, mondtam, hogy igen, ő pedig, hogy sajnálja, nem akarta. Tudta, miről van szó. Még át kell adnunk egymásnak a holmijainkat, nem tudom, erre mikor kerül majd sor, telefonra nem válaszol, azóta leszar. Talán akkor megkérdezem, miért. Csak, hogy az ő szájából halljam.