Milyen megoldást lehetne még ebben a helyzetben találni?

3 éves kapcsolatról van szó, kb 1 év ismeretség után költöztünk össze. Párom fiatalabb, mint én, és az édesanyja házában lakunk. Az anyja mindkettőnkkel elég rosszul bánik. Párom legszívesebben egész nap csak gépezik, ha segíteni kell, nem szívesen teszi. Én házias vagyok, úgy érzem, sokat tettem ebbe a kapcsolatba, eleinte egész nap az anyjának segítettem, majd mikor lett munkáb, akkor fizettem a rezsimet, megvettem az ételt, nem csak magamnak, páromnak is. Ő elég zárkózott, eleinte csak rosszul esett, hogy nem törődik semmivel, később már kifejezetten zavart. Sok vita, veszekedés, féltékenység és nehézség után elkezdett változtatni. Közben terhes lettem, de mivel ő nem akarta volna, el kellett vetetnem. Eközben sokat voltam beteg, idén pedig P5 cytológia miatt kétszer is műtöttek. Párom ezalatt tanult, azután pedig hiába kértem, nem ment el dolgozni. Én időközben hozzájutottam egy korábbi örökségemből némi pénzhez, amiből vettem egy felújítandó kis házat. Az utóbbi 3 hónapban párom már igyekezett mellémállni, bár folyton éreztem, neki ez nehéz. De dolgozni nem akar. Kb két hete egy egyszerű kérdésemtől olyannyira megbántódott, hogy azóta kb úgy kezel mintha gyűlölne...beszél velem, de csak nehezen, és folyton azt hajtogatja, hogy neki ez nem megy, miattam. Ti mit gondoltok?