Miért nem sikerül ténylegesen továbblépnem?

Odáig én is eljutottam, hogy nem szerencsés a múltban élni, de valamiért mindig vissza-visszatérek ezekhez a gondolatokhoz és érzésekhez! Tökéletes álomnő? Olyan nemlétezik. Ő sem az. Voltak gondok a kapcsolatunkban, de főként én hibáztam sokat. Gyerekek voltunk szinte még, én pedig kerestem önmagam. Sok apróságért veszekedtem vele. Persze már megbántam, bizonyára mindketten sokat változtunk. Nem is ez volna a lényeg, hanem, hogy érzelmileg nem tudok túllépni. Másik városba költöztem, volt kapcsolatom (végül abban engem döftek hátba). Valahogy az van bennem, hogy ha ennyire összeillettünk (mert igen), és mégis tönkrement (tettem), akkor mégis hogyan bízzak abban, hogy hosszútávon működjön egy kapcsolat (a hosszútáv ez esetben az együtt öregszünk meg). Akármennyire is lefoglalom magam előbb utóbb mindig visszatér a gondolat, s az érzés. Szóval a kérdés erre irányul: mit csináljak, hogy ez az érzés elmúljon, vagy legalább elviselhető legyen? 2,5 év után már inkább beteges, hogy ennyire meggátol a jövőmben.

Amire elfelejtettem válaszolni: Néha úgy érzem, hogy jó lenne újrakezdeni (pont azért, mert merőben más lenne, de mégis Ő), máskor pedig úgy, hogy sohasem tudnánk megbízni egymásban. A visszaszerzés egyébként sem nagyon lehetséges, elég távol kerültünk egymástól az utóbbi években (mindenféle szempontból). Az önértékelés pedig erőteljesen meg volt, tisztában vagyok vele, hogy mit rontottam el, már arra is sikerült rájönnöm, hogy mi lehetett az oka. A következő kapcsolatomban már igyekeztem is, hogy ne kövessem el újra ezeket a hibákat. Valamint azt is kielemeztem, hogy mi mindent kaptam a kapcsolattól. Szóval minden adott a továbblépéshez. Mégsem megy.

Igen, ez a félelem lehet, hogy tényleg bennem van. Köszönöm a válaszodat!