Szakítottam a barátommal, esélytelen, hogy megbocsájtson ezek után?

Lassan kb. 1 hónapja szakítottam vele. Nagyon közel lakunk egymáshoz, még annál is közelebb, mint ahova iskolába járok. Mégis annyira elfoglalt, hogy nem tudtunk soha találkozni, pedig nem vagyok nagyigényű barátnő, heti 1 nap-3 órával is beértem... Nem hiszem, hogy ez sok lenne?! De az utóbbi időben ezt se "kaptam meg". Ezért elmentem hozzá és elmondtam neki, hogy nekem fontos, hogy a barátom az életem része legyen, de nála mégse érzem ezt, amit még lehet el is fogadnék, ha látnám, hogy legalább tenne azért, hogy tudjunk találkozni. Tehát szakítottunk, sírtunk mindketten. Utána azt hittem, hogy nem is fogunk beszélgetni, de mindennap beszéltünk, persze teljesen közömbösen. Mindenért magamat hibáztatom, talán ha elfogadóbb lettem volna, akkor most nem tartanánk itt...

Szépen lassan kezdett mindenhonnan "eltüntetni", törölni a közös képeinket, stb. Én kérdeztem, hogy akkor miért beszélget velem? (Mert szimplán a barátom nem akar lenni.) Azt mondta sürget, hogy tegyek érte... Többször írta, hogy még mindig ugyanúgy szeret, csak nagyon megbántottam őt. Illetve, hogy miért ír: azt szeretné ha látná, hogy töröm magam, és hogy bebizonyítom, hogy megérdemlem a második esélyt.

Csak az a baj, hogy hiába írok neki szépeket, ami ráadásul igaz is, ennyivel elintézi: "persze:D". Tehát sokszor nem hiszi el amit mondok neki, így pedig nekem nagyon nehéz.

Hogyan kellene akkor bebizonyítanom, hogy megérdemlem a második esélyt? Egyébként a szakítás óta nem találkoztunk... Most vasárnap talán! fogunk, de úgy érzem, hogy ismételten semmi se lesz belőle.

Ötletek?...