Nemrégen szakítottam a barátnőmmel, de úgy érzem, hogy pusztán a saját kicsinyes önbecsülésem miatt. Vélemények? 21/F

Nos egy olyan 1 hónapja szakítottam a barátnőmmel 1 és fél év együttlét után. Mindketten egyetemisták vagyunk, de én vele ellentétben nem az egyetem városában lakok. Sokszor vitáztunk, ami tudom hogy egészséges és mindig meg is beszétük a dolgainkat egy-egy nagyobb vita után, de belül mégis úgy éreztem, hogy valamit megint elrontok. ( pl a nyáron alig tudtunk találkozni munka miatt ) Egyre jobban táplálódott bennem az érzés, hogy nem teszek jót neki azzal, hogy vele vagyok, mert mindig magamat éreztem a vita kiváltójának ( pedig mint utólag kiderült, megvoltak a napi gondjai, amiket ő nem akart nekem elmondani mert úgy vélte hogy van nekem nagyobb gondom is ennél, s az mind rajtam csattant vitakor). Így egy hosszú év gondolkodás után pontot tettem a kapcsolat végére, hogy neki jobb legyen, s majd megtalálja azt az embert, aki nem okoz neki ennyi gondot, s vitát, persze az érzéseim változatlanok maradtak felé, sőt, inkább csak jobban szerelmesebb lettem, mint addig a szakítós pontig. Amit én most őszintén nektek elárulok az az, hogy sokszor a környezetem nyomása ( szülők, testvérek ) miatt zavarodott meg a fejemben a rend, tehát minduntalan kaptam azt a fejemhez, hogy ő nem hozzám való, majd az idő később megmutatja az igazi énjét ( ez a bizonyos "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát sztori, mert édesanyja tényleg kicsit furcsa, félelmetesen, valami ilyesmit sejtek, hogy bujkál benne és az nem túl kellemes, persze erre nincs sok garancia hogy tényleg olyan legyen mint az édesanyja ), no meg ami nálam kiverte a biztosítékot az az anyagi része ennek az egésznek ( szüleim viszonylag jól szituáltak, és hogy később ez a mai világban gond lehet hogy a másik fél viszont nem annyira tehetős ). Több mint egy és fél éven át fülbezárva hallgattam a családi véleményeket, de egy idő után megkeserítették az életemet ezek a gondolatok. Tényleg ennyi mindenem múlna hogy kivel legyek és kivel ne, még ha úgy is érzem hogy a másik felemre leltem rá? Totális káosz született így meg és úgy véltem, jobb ha Ő ebből kimarad és nem szenved mellettem az én suttyó magánéletem miatt, de beleőrülök, úgy hiányolom őt. Nos, Kedves Olvasó, ha volt erőd ezt az egészet elolvasni, és ha van kedved átgondolt véleményt adni, kérlek, tedd meg, nagyon megköszönném.