Elt már át valaki fellangolast? Tényleg olyan hirtelen szakad meg? Hogy eltetek meg? Meg szeretném érteni

Éltem már meg,de túltettem magam azon hamar.

Főleg úgy,hogy fél évvel később lett egy komoly kapcsolatom egy másik lánnyal.

Háát.. Mondhatjuk úgy, hogy éltem át, bár én nem annak érzem, de nyilván az, már csak azért is, mert az illető férfi jóval idősebb tőlem (2x annyi).

Mikor először megláttam, megtetszett. Elkönyveltem magamban, hogy nagyon helyes stb, de nem gondoltam tovább a dolgot, mert ránézésre láttam, hogy nem épp a korosztályom.

De mivel heti szinten, volt hogy napi szinten találkoztam vele, akarva-akaratlanul is figyeltem őt, persze nem mint valami beteges kukkoló :D Néha-néha odatévedt a tekintetem. Majd egy idő után azt vettem észre, hogy ő az, aki folyton néz és a legkevésbé sem 'szolidan". Nem zavarta, ha észrevettem. Nézett, mosolygott stb. Csak a hülyének nem tűnt volna fel. Persze nekem esett le a legkésőbb :D

A lényeg, hogy ez így ment (megy) hetekig, hónapokig, aztán végül el kezdtünk beszélgetni, ismerkedni, ilyesmik. Mindig megdicsért, mindig mondott valami olyat, ami burkoltan takarta, hogy én is tetszem neki. A végén azon kaptam magam, hogy folyamatosan ő jár a fejemben, szomorú vagyok, ha nem láthatom. Hiányzott, egyszerűbben megfogalmazva. Nagyon szenvedtem, mert ő is elég érdekesen viselkedett, célozgatott, de úgy semmi konkrét nem történt. Bár hozzá kell tennem, hogy felesége van, épp ezért nem történt semmi az ÉN részemről, ő benne lett volna.

Most ott tartok ezzel a dologgal, hogy egy ideje nem találkoztam vele a szünet miatt, nem beszélünk/beszéltünk és valahogy már nem visel meg annyira a dolog. Nyilván könnyebb valakit úgy megpróbálni elfelejteni, ha nem látod. Nem nézegetem, hogy mikor volt fent facen, nem is gondolok rá igazából, max néha eszembe jut, de aztán elterelem a gondolataimat és annyi. A hetek múlásával gyengült a dolog, mint mondtam alig jut eszembe néha napján. Viszont mellékesen megjegyzem, szeptembertől megint látni fogom, és szinte tuti biztos vagyok benne, hogy megint "visszaesek" ebbe az egész dologba, megint ezen fogok kattogni.

Szerelemnek nem nevezném, annyira azért nem ismerem, hogy szerelmes legyek belé. A barátnőim azt mondták, ez csak egy fellángolás, el fog múlni. Elég nehezen akart/akar elmúlni, de igazuk lehet, hisz ahogy nem látom egy ideig, már-már el is felejtem, nem gondolok rá, sem semmi ilyesmi.

Bocsi, ha hosszú lett, de ezt olyan jó volt most leírni... :)

Ja és a kérdésre válaszolva:

Borzasztó érzés volt és akkora ürességet éreztem, hogy a szívem szakadt meg. 2-3 hónapig teljesen kivoltam, hozzám se lehetett szólni, mindenre ingerülten reagáltam, nem voltam képes bízni senkiben. 35/F