Hogy mondjam meg neki? Lelkileg már nem bírom! Mit csináljak?

Összejöttem egy pasival, de fél év után vége is lett. Nem is igazán volt kapcsolat, nem mondhatnám hogy túlságosan foglalkozott volna velem :/ Olyan "nincs ló jó a szamár is" -nak éreztem, épp ezért a szexet sem élveztem, bármennyire is szerettem volna,... mindazon által beleszerettem (nem tudom hogy miért, és mibe! ). Talán nem is az, csak maga a tény hogy nem kellettem neki, akárhogyis akartam. :/ És ez irtó rossz érzéssel töltött el, nem tudtam felszabadultan boldog lenni, frusztráltan éreztem magam, .. nem kérdeztem Tőle semmit, nem akartam hallani a fájó igazságot! :/ Kellemetlen lett volna bevallani az érzéseimet, tudván hogy a másik felet nem valószínű hogy érdekli.

Majd úgy lett vége, hogy azért jóban maradunk.

Feltételeztem hogy ez annyit takar, hogy köszönünk és kész.

Ennek már fél éve, azóta elég gyakran felhív, megkaptam hogy gyakorlatilag barátot lát bennem. Háát köszi, jó volt hallani :/

Egy idő után csillapodtak az érzelmek, ... belefolytunk hogy olykor összejártunk. Egy ideig tudtam kezelni, de már nagyon nem! Hogy nála olyan mintha együtt lennénk (csók, szex, bújás) utána meg semmi, .. mint 2 ismerős! Hánynom kell ettől!!!

Nem értem mit foglalkozok még ezzel a pasival!!!!! Tudom, hogy kihasznál, manipulál, .. mert tudja hogy gyenge vagyok és érzek iránta, így viszont oltári nagy szemétség tőle!!! ... ahelyett hogy békén hagyna, mert hogy én sosem hívom/keresem.

És effektíve ő mossa kezeit, hisz megmondta, hogy ez addig megy, míg mindkettőnknek belefér, .. nincs rajta felelősség. Én vagyok a hülye hogy még hagyom magam!!!!

A legutóbb is elmentem hozzá, hogy majd én megmondom neki hogy hagyjuk ezt rá. De én hülye elgyengülök vagy hogy ááá inkább nem is mondom, majd szépen leépítem, ... de nem lesz belőle semmi.

De ezt sem értem, hogy nem is csókolózunk, de simogat, odabújik, nem szexelünk, összebújva alszunk ... Akkor ez mi/minek??

Tudom hogy nem akar többet, kár is felhozni ezt a beszélgetést vele, .. de vhogy meg kell értetnem vele, hogy nekem ez így rossz, és barátok sem maradhatunk!

(de sajnos majdnem minden nap bejön a meló helyemre :/)

Örülök hogy látom, de már nem lelkesít, erőltetettnek érzem a beszélgetést, és rossz érzéssel tölt el, hogy közömbös vagyok számára! :'(

Ki akarok ebből mászni és túllépni ezen!!!!