Ha 4 év után sem kérte meg a kezemet, az már "időpazarlás"?

Párommal most leszünk 4. éve, hogy együtt vagyunk. Nem költöztünk össze, bár annak okát se tudom, de majd egy másik kérdésben. Az eljegyzést teljességgel elutasítja, mondván hogy ő nem érzi magát rá készen, ilyen meg se fordult a fejében. Tudja, hogy fiatal korom ellenére idősek a szüleim, a nővéreim hamar kirepültek itthonról és azt is tudja, hogy mindig az volt a félelmem hogy nem tartozok senkihez, egyedül vagyok és maradok is. Ez rettegéssel tölt el. Dolgozom főállásban mellette egyetemre járok, szóval nem burkózom el a világtól félreértés ne essék.

Kinek mit jelent az eljegyzés? Nekem azt, hogy szeretlek feltétel nélkül, úgy ahogy vagy, amilyen vagy és letudná velem élni az egész életét. Szerintem a gyűrű nem kötelesség, hanem egy jelkép, hogy hozzá tartozom. Az elutasításból pedig azt szűröm le, hogy nem szeret eléggé és nem gondolja velem komolyan. Nem vagyok neki elég fontos, hiába hoztam fel nála többször is a témát. Nem akarok még esküvőt, se gyerekeket, csak fontos a lelkemnek, hogy biztonságban vagyok és van egy társam aki szeret. 4 év után már kihasználva érzem magamat és szerintem ennyi idő után azt mondja, hogy még nem érzi rá készen magát, az mind mellébeszélés.

Szerintem nem tudja elképzelni velem az életét. Nem feltétlenül az, hogy nem szeret, vagy átver, de egyszerűen nem tudtam kiváltani belőle azt hogy 4 év után gyűrűt húzzon az ujjamra. Szóval elgondolkoztató az, hogy ennyi idő alatt a párom nem tudta eldönteni, hogy én lennék az igazi vagy sem. Szeretem, de már olyan bánatot okoz nekem, hogy gondolkozom rajta, hogy érdemes e további éveket rá pazarolnom.