Ennek a kapcsolatnak lassan annyi?

még kezdő vagyok ezen a téren, nemrég hallottam egy "barát nőm" beszámolóját, mikor kérdeztem, hogy mi van. Ilyesmiket válaszolt:

"igen, jól megvagyunk már 6 hónapja... csak... mindegy. Vannak gondok... mindegy"

"De nem gondolja komolyan, hát énis úgy állok hozzá. Kicsit a munkámba menekülök. De ettől függetlenül boldog vagyok."

"tudom korai, de igazából már tudnék feleség lenni. Csak nehéz megtalálni azt a pasit"

boldognak látszottak együtt egy kb. 2 hete, de most nem értem ezt a női megfogalmazást. "Jól megvagyunk" ez még pozitivan hallatszott, de most úgy esik le, mintha nem is járnának, csak úgy megvannak mint barátok. De nem látszik rajta szomorúság. A lányok képesek erre, hogy kifele csupa mosoly és barátság - közben belül szenvednek?