Mért hagyom magam így megalázni?!

Hónapokkal ezelőtt összejöttem egy pasival.

Eleinte még minden rendben volt (mint ahogy ez általában lenni szokott) Majd folyamatosan frusztráltan éreztem magam. Voltak dolgok amik nem tetszettek, és nem tettem szóvá, csak nyeltem. Ami rám nem jellemző.(vmelyest irányító típus vagyok, itt úgy éreztem el vagyok nyomva)

Nem akartam hisztis nőnek tűnni, meg gondolván biztos nekem nagyok az elvárásaim.

Kijelenthetem, hogy "sz@rt a fejemre"!

Többször is szakítani akartam a fél év alatt, de az uccsó pillanatban mindig jobb lett a helyzet. És hittem hogy megváltozik vmi. Hát nem.

Már totál úgy éreztem (talán mert így is volt) ahogy csettint én ugrottam. No meg pár kedves szó, egy ölelés, én kész voltam. Próbáltam leplezni, de sztem tisztában volt Ő ezzel. A szexuális életünk egyenlő volt a 0-val.NEm akart szexelni, ha netán szexeltünk is, nem élveztem, ... csak egy tárgynak éreztem magam.

És még ezek után is voltak érzéseim és odáig voltam érte :/ Hihetetlen és szánalmas!

A normális kapcsolat képe szerte foszlott, rájöttem csak egy pótlék vagyok, hogy ne legyen egyedül.

Olykor hintett ezt-azt amiből arra engedett következtetni hogy ez nem így van, .. de csak üres szavak voltak.

Majd később közölte, hogy ő nem akar komoly kapcsolatot!

Nem bírtam tovább, szakítottam vele!Röviden, tömören.

Nem reagálta túl, megértően bólogatott. ppff

Ennek 2 hónapja, azóta majdnem mindig keres telefonon, de semmi lényegretörő, csak barátilag. És én még ezek után felveszem neki a telefont és normálisan elbeszélgetek vele! Sőőt még néhány elutasítás után, csak összejöttünk 1-2 szer.

Látom hogy mennyire kihasznál/t és én hagyom! De mért vagyok ekkora ...???!!!!

És nem kizárt hogy más nő is van képben.

A fejéhez sem vághatom, hisz nem lett volna muszáj nekem ezt hagynom!

Akkor mért keres telefonon?? Jah, mert barátok vagyunk! :O

Valaki adjon már egy pofont, hogy észhez térjek!!!