Ilyet meg lehet bocsátani, vagy szakítsak vele?

úgy van, megérdemelte...

ilyen az élet, kiszelektálja az életre alkalmatlan egyedeket, ő gyenge volt...

én is kifogom nyírni magam, és én is megfogom érdemelni...

és a barátnőd is megérdemelte.

Az egy dolog, hogy ezt gondolja, bár túl nagy empatikusságra nem vall.

Viszont az, hogy a (kéretlen) véleményét ilyen könyörtelen módon tudta tálalni, az már baj. Neked megértésre és meghallgatásra lenne szükséged, amivel neki tisztában kéne lennie, ha szocializálódott és nem te vagy az első ember, akivel valaha találkozott.

Ha másban is ennyire könyörtelen és nem megértő, akkor én lehet, nem tudnám magamat túltenni ezen. De igazából, ha belegondolok, hogy életed egyik legnagyobb tragédiájához és bánatához így áll hozzá, akkor ...

Én nem mondhatom meg, hogy mit tegyél, de mellette ez a sebed nem fog begyógyulni, az biztos. Értem én, hogy ő nem a pszichológusod, de az nem jelenti azt, hogy ne lehetne tisztelettudó veled és az elhunyt barátoddal.