Történt már veletek ilyen? Mi volt az oka?

fogadni mernék, ez veled történt meg :P

És mikor jön el az a pont, mikor szakadoznak a rózsaszín felhők?

De még mennyire, hogy volt. Szépen indult, kicsit másmilyennek állította be magát, elhallgatott fontos dolgokat előlem, aztán ezek kezdtek kiderülni, előjönni...egy részét még tudtam volna fogadni talán, pedig azok is olyan dolgok voltak, amiért más már rég kidobta volna. Aztán kiderült, hogy az egész gondolkodásával gáz van, és a viselkedésével is. Olyanokat beszólt, amilyeneket egyik eddigi pasim sem. Ha visszaszóltam neki, akkor persze megsértődött. Ha neten írtam vmi olyat ami nem tetszett neki, akkor szó nélkül lelépett, amikor nálam volt, akkor meg 2napig nem szólt hozzám, fel se kelt az ágyból. Rájöttem, hogy nem biztos hogy ez a hisztikirálynő nekem való... A barátaimra is megjegyzéseket tett, habár nem is ismerte őket, de olyan dolgokat mondott rájuk, hogy "annak nincs is f***sza, amivel megb*szh*tna", "nyugodtan menj, és mindegyikkel nyomjál le egy numerát", "attól, még, h bal_f***sznak néz ki, lehet, h jól meghúzna". Na itt mondtam azt, hogy elég volt. Átgondoltam, hogy miért is vagyok vele, és rájöttem, hogy totál idióta vagyok. És a legdurvábbakat le sem írom, mert megtalálja a válaszomat, magára ismer, aztán elkezd itt magyarázkodni ahogy szokta.

[link]

Igen, voltam. Ahogy mások is írták, a rózsaszín felhők... Az egyik exemmel volt az, hogy az elején nagyon belehabarodtam, mert egyrészt külsőleg is pont az ideálom volt, de a nyomósabb érv, hogy gyönyörűen udvarolt nekem, hosszabbnál hosszabb romantikus üzeneteket írt, nem győzte nekem hangsúlyozni, mennyire szeret, mennyire csodálatosnak lát, rózsákat vett nekem, stb... szóval totál odavoltam érte. Aztán néhány hónappal később felszállt a rózsaszín köd, és kiderült, hogy egyáltalán nem tudok beszélgetni vele, a kommunikáció mint olyan nem működött köztünk... rengetegszer kezdeményeztem beszélgetést mindenféle témáról, ő meg csak nagyokat hallgatott vagy bólogatott, ha tanácsát kértem, megkukult, ha konfliktus adódott, amit szerettem volna higgadtan átbeszélni vele, bedurcázott, mint egy sértődött ovis, és csak annyit tudott szajkózni, hogy "persze, tudtam, hogy megint én vagyok a hibás", meg "jó, akkor többet nem mondok semmit sem." Kiderült, hogy gyakorlatilag egy kisgyerekkel vagyok kapcsolatban, aki nem elég érett még egy komoly párkapcsolatra. Szépen ki is ábrándultam belőle. Pedig vele terveztem leélni az életemet. És igen, utólag visszagondolva nekem is fura, hogy hogyan tudtam férfiként felnézni rá... (fiatalabb is volt nálam)

Hisztikirálynő inkább nem reagál rá, pedig szívesen tenné ennek az aranyos csajszinak, de ha vki lehülyézi a barátait, akkor okos, h velük szokott lógni, és ne csodálkozzon, h az ő szavaival élnek kb. :D