Miért nem megy a szakítás? Lehet, hogy még szeretem?

Hét éve van egy párom, nagyon nagy szerelemnek indult, de ahogy teltek az évek egyre kevésbé foglalkozott velem, mindig együtt voltunk az tény, már együtt élünk de alig csinálunk valamit, vagy ha én elmegyek nélküle neki bárhová neki az sem baj..nem jön velem..sokszor próbáltam már vele erről beszélni, de mindig csak egy ideig volt változás..közben van egy másik fiú , aki a barátom volt de nagyon közel kerültünk egymáshoz, 2-3 éve beszélgetünk, másfél éve kb bevallotta, hogy másképp néz rám, persze nekem is mindig tetszett és vonzott ez a fiú de nem foglalkoztam vele...idő közbe be kellett vallanom magamnak is, hogy hiába tagadom valamit érzek iránta..mára ott tartunk, hogy a párommal mintha lakótársak lennénk akik néha szexelnek( bocsi a csúnya kifejezésért), pedig én ,még a mai napig próbáltam vele erről beszélni, de mindig megígéri hogy majd törődik velem stb...1-2 napig tart és ennyi..de a másik fiú fél éve folyamatosan arra vár, hogy lépjek, szakítsak a párommal , teljesen belém szeretett, én is azt hiszem nagyon közel állok hozzá hogy csak ő kelljen, nagyon sokszor elhatároztam magam hogy szakítok akkor a párommal,de valamiért nem tudom megtenni és nem tudom miért, mindig mikor ott vagyok hogy akkor most!- az jut eszembe, hogy úristen mit csinálok, vele vagyok mióta, szeretem nem tehetem....vajon miért nem megy? amikor a másikat annyira ismerem, hogy biztos vagyok abba hogy nem csalódnék, szinte tudom, hogy örök életembe boldog lehetnék vele és mindig őt keresem, minden nap beszélünk érzem , hogy szeretem azt a fiút, akkor miért ilyen nagy erőfeszítés egy szakítás???