Megmondtam neki ennek ürügyén, hogy így legyen vége, de miért mondta ezt?

Igaz, csak szexkapcsolat lett belőle, de nekem ez mostanában sok, néha nyűg. Ambivalens éréseim vannak a személyével és az egész kapcsolattal. Nem vagyunk egymásnak az igaziak, több bennünk az ellentét, mint a közös. Ő messze vidéken fog dolgozni hamarosan és mondtam neki, hogy legyen vége, inkább céloztam rá, de vette a lapot, mert védekezésül azt mondta, hogy úgyis hazajár majd és tudunk kb. ugyanúgy találkozni mint eddig.

Igazából rájöttem, hogy nekem teljesen más típusú emberre van szükségem, viszont még ragaszkodok hozzá néha, mert vannak rendes pillanatai. Az a baj mind a ketten taktikázunk....van hogy napokig nem keressük egymást, majd valamelyikünk ,,megtörik" és keresi/ráír a másikra, valamint volt olyan is, hogy napi szinten beszéltünk és hétköznap is szántunk időt egymásra. VISZONT, elég sok idő telt el, hogy rájöjjek, milyen is ő.... látszatember, részben státuszember, aki a külvilágnak akar megfelelni, és akinek jó családból származó nő kell. Úgy érzem ez a probléma, hogy érzelmileg nem tudtunk egymáshoz kerülni, őt taszítja az átlag nő életkörülménye (pedig nem vagyok egy igénytelen,csak középrétegbe tartozok) aki megelégszik azzal ami van és szépen fokról fokra építgeti karrierjét, életét, a realitás talaján maradva, én meg viszolygok a kifelé mutogató emberektől, a nagyravágyástól, hogy minél előbb legyen az enyém ez meg ez, a kényeskedő, finnyás pasiktól.

És azért nem ezt mondtam neki, mert azért elég megalázó lenne anyagiakról beszélni, és ezzel is az ,,egóját" simogatnám... remélem valaki ezt megérti...

Ti hogy tálalnátok? mit mondanátok?