Durva szakítás után van még esély hogy X idő múlva újra összejöjjön 2 ember? Valakivel megtörtént már? Bővebben lent

Szóval 4 hónapig voltunk együtt, szeretett, éreztem. Nem volt klasszikus értelemben vett párkapcsolat. Abban maradtunk, hogy barátság extrákkal. Ennek ellenére mégis olyasmi volt, mint egy párkapcsolat. Rengeteg meghitt pillanatunk volt, közös terveink. Minden áldott nap beszéltünk, és személyesen is találkoztunk minimum hetente. Minden jól működött, bár az utolsó hónapban már nem éreztem azt a lelkesedését már. Viszont ugyanolyan szenvedélyesen csókolt meg és a szeretkezés is csodálatos volt még ekkor is. Megegyeztünk, hogyha bármelyikünk összejönne mással, azt nem titkolná bármennyire is fájna a másiknak. Én hűséges voltam hozzá, ő is hozzám, bár gyakran tett megjegyzést másokra, hogy ez meg az milyen jól néz ki és azért ilyeneket nem mondanánk annak, akivel járunk, tehát ezért mondom, hogy ez nem volt "klasszikus" párkapcsolat. Ennek ellenére hűséges volt ő is hozzám, nem volt másokkal.

Pár hete azonban meglátta, hogy exemmel beszélgetek az utcán és búcsúzáskor a 2 arcára puszit adtam. Ő ebből arra következtetett, hogy nem tartottam be az egyezségünket és megcsalom. Hiába mondtam neki, hogy tökre félreértette és hogy csak véletlenül futottunk össze. Sötét volt már és azzal jött, hogy én a szájára adtam puszit, ő úgy látta. Pedig ez nem igaz. Hiába mondtam neki, végül azt mondta rá elhiszi, de akkoris csalódott bennem és már csak barátok lehetünk, több nem lehet köztünk. Mindezt viberen "beszéltük meg", kértem tőle üljünk le élőben ezt átbeszélni. Hajlott rá, de ekkor az apja bekerült a kórházba és nem akart velem találkozni, sem beszélni. Ennek ellenére összefutottunk párszor a buszmegállóban. Nagyon akartam békülni, ő nem akart erről beszélni, az apját is hiába kérdeztem, nem akart róla beszélni. Az arcán hol közömbösséget, hol csalódottságot, hol szomorúságot láttam, de olyan is volt, hogy vidámabb volt. Azt mondta nem találkozik és nem beszélget most senkivel. Legutóbbi találkozásunkkor elmondtam neki ismét, hogy higgyen már nekem, erre felkapta a vizet és azt mondta leszarja. És hogy fogjam már fel, hogy az apja haldoklik. Ekkor otthagyott és elsétált. Még aznap este láttam, hogy egy haverjával van és nevetgélnek. Nekem meg azzal jött, hogy ő most nem találkozik senkivel és hogy mennyire szomorú. 2 nap múlva letörölt facebookon az ismerősei közül. Ekkor visszajelöltem és írtam neki sms-t, hogy miért tette. Az volt rá a reakciója, hogy le is tiltott facebookon, hogy még az adatlapját se tudjam megnyitni, sem írni ott neki.

Ez pár napja volt. Most akkor örökre vége és már a barátágát sem kaphatom vissza soha? mesélte anno, hogy volt már , hogy felhúzta valaki és kitette, de pár év után újra jóban lettek. Tudom, hogy nem volt helyes, hogy ennyire nyomultam, mikor az apja ennyire beteg, de télleg megérdemeltem, hogy ilyen messzire menjen, hogy még fb-ról is letiltson? lehet, hogy még a telefonszámomat is kitörölte. Én beleszerettem ebbe az emberbe és rá se bírok nézni másra. Van még értelme abban reménykednem, hogy egy nap még visszaszerezhetem, vagy ez a letiltás szerintetek örökre szól? Mi a véleményetek leírtak alapján? Jelenleg más útvonalon megyek haza, hogy még véletlenül se fussak vele össze sehol. Úgy érzem semmiképp se lenne jó, ha a közeljövőben összefutok vele, mert nem tudnám megállni, hogy meg ne kérdezzem miért tette ezt. a válasza nagyon fájna és talán azt váltanám ki ezzel belőle, hogy télleg örökre ki akarna zárni az életéből. Most még van bennem egy halvány remény, hogy csak dühös rám amiért ennyire nyomultam és majd ha túl lesz az apja dolgain, akkor X idő múlva feloldja a letiltást és ha véletlenül összefutunk az utcán, akkor meghívhatom egy kávéra és egy szép napon újra megkíván engem. Viszont most legalább fél évig vagy inkább egy évig nem kéne látnunk sem egymást, hogy lenyugodjon ő is, meg én is. Valakinek hasonló tapasztalata volt már, hogy mondjuk x idő után úja összejött valakivel, akiről már szinte lemondott?