Szakítás után hogy jöttetek helyre? Mit kezdtetek az életetekkel?

Nemrég kidobott a párom, ráadásul egy félreértés miatt. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy tévedett, nem akart hinni nekem. Most haldoklik az apja és erre hivatkozva azt mondja nem érdekelni most ez és majd megbeszéljük. Összevesztünk ezen és elég durván beszélt velem. Aztán egyik este láttam, hogy egy barátjával vígan nevetgél az utcán. Ez annyira rosszul esett, mert nekem azt mondta most nem találkozik és nem beszélget senkivel... Hazudott. Még az üzeneteimet se hajlandó elolvasni. Pedig pár hete, a félreértése előtt még olyan szeretettel bújtunk össze. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy már nem szeret. Mert most úgy viselkedik mintha sose szeretett volna. Meg se akar hallgatni. Úgy érzem most magam, mint a szappanoperában a nő, akivel szóba se akar állni a szeretett férfi, pedig állítolag szereti és mégse akarja elhinni, hogy nem csalta meg.

Ez nagyon fáj most nekem és vissza akarom őt szerezni.. Nem tehetek mást mint várok... Bár a legutobbi veszekedésünk után lehet nem is fog keresni soha többé. Felszabadult egy csomó szabadidőm... Mit kezdjek magammal, hogy átvészeljem ezt és ne ugorjak a kútba? Mert néha annyira kétségbeesett állapotba kerülök, hogy legszívesebben végeznék magammal. A puszta létezés is fáj. Egy zavart pillanatomban egy búcsúlevelet is írtam, de aztán összetéptem. Nekem ő az igazi. Barátaim alig vannak, akikhez most fordulhatnék és nekik is megvan a maguk élete. Nekem a párom egyben az egyik legjobb barátom is volt. Hogy szerezhetném vissza őt? És addig mit kezdjek magammal?