Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha valaki katona, akkor annak tényleg az az első?
A történet a következő: a párommal, aki katona, nemrég szakítottunk, mert nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy mellette éljek. Nem haragban váltunk el, viszont megtörtént az, ami talán minden férfi rémálma: terhes lettem. Azt mondta, hogy nem hagy teljesen magamra, hiszen az ő gyermeke is, de ő elsősorban katona, mint apa. Ezt régebben is megbeszéltük, és akkor elfogadtam, hogy így van. Most külföldre megy 2 évre (ez a baba előtt is tervben volt), és a fizetése legnagyobb részét az én nevemre fogja utalni, hiszen az anyagi biztonság a legfontosabb, és egyenlőre ennyit tud tenni. Viszont azt is mondta, hogy ha mi valaha újra együtt leszünk, az nem egy gyerek miatt lesz, és tényleg fogadjam el, hogy neki a hadsereg az első.
Elsősorban olyanok válasza és véleménye érdekelne, akik hasonló cipőben járnak, jártak, a párjuk katona vagy ők maguk katonák. Tényleg igaza van? A természete mindig ilyen volt, de szerintem ez most babával más. Nem?
Köszönöm a válaszokat.
A férjem katona.
Hasonló a helyzet, de ő azt mondja, h értünk teszi.... Viszont a helyzeten nem változtat, sohasem ér rá, mindig oda van... maximálisan alkalmazkodnom kell, minden bizonytalan, nem tudok előre tervezni....
Azt gondolom, h el kell fogadni a másik hivatását, viszont nem lehet beáldoznod magad. És a gyerkőcnek sem lesz túl jó...
Nálunk is van egy gyerkőc. Mondjuk amióta megszületett egy kicsit megváltozott a helyzet, mert a férjem maximálisan oda van a fiáért... velem nem törődik, csak a gyerek, meg a katonaság.
(Amúgy el fogunk válni, csak egy külszolgálatot meg várunk... nekem nem jó ez így...)
Nekem katona volt a párom.Neki nem az volt a legfontosabb,de nem szerettem,hogy katona...nem lehet előre tervezni stb.
A külszolgálatot nem is engedtem neki...sok házasságot,kapcsolatot láttam már emiatt tönkre menni,úgyhogy nem engedtem.Aztán az anyagi helyzet oda sodort minket,hogy ráadtam a fejem,de nagyon-nagyon nehéz volt erre rávennem magam.Beadta,de nem vitték ki (hál istennek)..így utólag örülök is neki.Aztán rá pár hónapra felmondott a katonaságnak...én mondtam neki,hogy ez nem élet,a fizetés szar,és a kapcsolatunknak sem tesz mindig jót,hogy sokat oda van stb. Hál istennek nem katona,és soha a büdös életben nem is lesz az...
Nem jó katonákkal kezdeni,bonyolult az életük,a munkahelyük stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!