Ez normális dolog?

Barátnőmmel hétvégéken és hétköznapokon általában mindig együtt vagyunk, ha csak 2 órát is. 2 éve és 5 hónapja járunk. Az utóbbi időben folytonosak voltak a veszekedések, és szakítások az Ő részéről, mert úgy érzi megcsalom és hogy a családom nem tekinti Őt családtagnak. A legutóbbi 2 összeveszésnél anyukám megtiltotta a nálunk alvást, mivel elege lett neki is a sok vitából. Az Ő családja még engedi az ottlétet a veszekedések ellenére. Az utóbbi egyik veszekedés abból fakadt, hogy a barátnőm nem jöhetett velem az unokahúgom születésnapjára, mert anyukám nem engedte. Ő ezen besértődött és szakított velem, mert én elvileg nem álltam ki mellette. Kibékültünk nagy nehezen, majd jött egy újabb veszekedés azért, mert a barátnőm úgy gondolja, hogy ha anyukám megszabhat bármit, akkor Ő is. Pontosan pl. azt, hogy délután anyukámmal elmentem biciklizni, ahelyett hogy vele töltöttem volna azt az 1 órát. Most csak úgy hajlandó velem kibékülni, ha összeköltözünk és nem találkozok anyukámmal. Ez normális?

21/F