Egy ilyen szintű értékrend eltéréssel folytatnátok egy kapcsolatot? Hülyeség lenne, később megbánnánk, vagy tegyük amit most jónak látunk?

3 éve vagyok együtt a barátnőmmel, sok apró nézeteltérés volt, 3 hete szakítást kezdeményezett. Belementem, békében, nem volt veszekedés, semmi közvetlen előzmény, csak elfáradtunk, ellaposodott, én ezt már régebb óta éreztem, de úgy voltam vele hogy megpróbálok tenni ellene, vagy/és megvárom még párom is belátja. Hát belátta, elég váratlanul ért, de szétmentünk, mindenféle ajtócsapkodás nélkül.

Most hogy eltelt kis idő, rájött, hogy csak egy hiszti volt. Nem bírja nélkülem. Én sem nélküle. Nagyon szeretjük egymást. Nekem egy csettintés lenne és folytathatnánk.

Viszont van ami engem nagyon zavar. A barátnőmnek van egy tulajdonsága, hogy túl közvetlen a férfiakkal. Nem tudja hol a határ közte mint nő, és idegen férfi mint férfi között. Olyan képeket tesz közszemlére közösségi oldalon, ahol a munkatársával ölelkeznek, főnöke nyakát puszilja, arcához simul, stb... Valamelyik munkatársa hozza-viszi munkába néha szombatonként ha meló van (30km-re van a munkahely lakhelytől). Nincs szó félrelépésről, nincs más férfi az életében, ezt alaposan átrágtuk, ez meggyőződésem, több okból is, nem fejteném ki. Az én baráti társaságom tagjaival is ezt csinálja, bár az nem zavar, 3 éve egy több mint 10 éves sportcsapat által kialakult nagy "család" tagja.

Egyszerűen arról van szó, hogy nála ez belefér egy párkapcsolatba, nálam meg nem. Nem érti meg miért nem, csúnyán hagnzik, de mondhatjuk hogy buta. Én ezt sokszor megalázónak tartom, főleg, hogy a képek egy nem beavatott embernek azt sugallják, hogy lecserélt egy 40+-os pénzes ázsiai fószerre (koreai cégnél dolgozik). Holott otthon szenved, nem foglalkozik vele senki, kb. csak egymással tudunk még mindig beszélni (én ismerőseim egyetemen Pesten, Szegeden, stb...)

Megváltozni nem fog, legalábbis nem mostanában. Ti folytatnátok, és az ilyen dolgai miatt keletkezett stresszt tűrnétek, vagy kínszenvedés közepette szakítanátok vele? Mondjuk ő szakított, de nem bírja ki, úgy néz ki rajtam áll a döntés.

Én 21 éves vagyok, vidékről járok egyetemre Pestre minden nap. Ő 22 éves.