Szakítani fog, mert kutyát hoztam haza, hogyan tovább?

És meg kérdeztem hogy miért nevezel ismeretlenül is hülyének?

kutyák általában ezt csinaljak, te meg örülsz neki amikor visszahozta az eldobott labdát, amit előtte harapott.

Nem csodálom hogy sokan utalják a kutya fanatikusokat .

Üdv, 40es voltam.

Ilyen szánalmas vádak ellen, mint hogy a kutyák mindent összepisilnek, szétszednek és kuncsorognak a kaja után, persze, hogy megvédem, ilyet csak olyan ember állít, akinek volt kutyája vagy a környezetében volt kutya, de naponta fél órát nem foglalkozott vele senki.

A gyerek is mindenhová odapisilne, ha nem tanítanánk meg neki, mi az elvárt viselkedés.

A kutya egy remek társ, de törődést igényel, hogy olyan legyen, akivel öröm együtt lenni, de ez mindennel így van.

"És nem a kutya miatt, hanem azért mert a kérésemet, nem vette figyelembe..."

Jaja, igen. A "párja" meg az ő kérését szarja le évek óta.

Kérdező, ti abszolút nem illetek össze. Ennyi. Szakítsatok, ennek a kapcsolatnak nevezett lakótársi viszonynak semmi értelme.

"úgy érzékelte, hogy a kutyát választottam ezért ki akar lépni a kapcsolatból"

Lóf.szt! Ekkora hülyeségekre hivatkozni, az eszem megáll. Ő választja helyetted az egyedüllétet, mert nem bír elviselni egy kutyát. Szépen tiszteletben kell tartani, hogy mindenkinek más igényei vannak, és hosszas mérlegelés után, hogy most akkor ki és mikor költözzön el, összepakolni a cuccokat, és viszlát.

Nem olvastam a válaszokat, inkább egyből billentyűt ragadtam.

A Ti kapcsolatotok beteg! Ez független a kutyától vagy sem. Sajnos ezek a mondataid elég sokat elárulnak:

"Sokszor unatkozom a párom mellett. Ugyanakkor jól megvagyunk. Ő elvan a maga világában én meg hagyom és megyek máshol kiélni magam és este találkozunk. Régóta vagyunk együtt. Egyszerűen nem tudom megérteni és felfogni, hogy ennyire más dimenzióban élünk, hogy azért elhagy mert lett egy kutyám... "

Tehát nem a kutya a fő baj, hanem az ellaposodott kapcsolat. Azonban nagyon helytelen egy ilyen kicsi állatot kitenni egy válságban lévő pár érzelmi viharainak. Nagyon felelőtlen dolognak tartom - és nem bántani akarlak ezzel - hogy a párod tudta és akarata nélkül, becsúszó szerelésként bevittél egy kutyát az életetekbe.

Ő nem akarta, Te pedig meghoztál egy döntést a feje fölött. Ennek az egésznek pedig egy ártatlan, oktalan állat a legfőbb vesztese. Egy kutya nem azt érdemli, hogy olyan helyen lakik, ahol az egyik félből csakúgy sugárzik iránta az ellenszenv. És ennek a kialakulása ok-okozati összefüggésben van azzal, hogy Te odavitted.

Nálunk anno évekig ment a huzavona, míg én belementem, hogy a páromnak legyen kutyája. Azonban azzal, hogy belementem, azzal elfogadtam, hogy onnantól kutyások leszünk. Az indíttatás valóban az volt, hogy a párom kedvéért megyek bele, de mire oda jutottunk, hogy meglett a kutyus, addigra teljesen befogadó és pozitív voltam magam is, így a kutya a lehető legszeretetteljesebb helyre került. Aztán még egy második kutya is lett a következő évben. És én szinte a saját gyerekeimként kezeltem őket. Ugyanúgy kivettem a részemet a nevelésükből, etetésükből, gondozásból, költségekből stb stb. Nagyon megszerettem őket. Más kérdés, hogy a párom elhagyott és elvitte őket. Na én azóta betege vagyok a dolognak és pont, hogy a páromról már jobban leváltam érzelmileg, mivel elbánt velem, de a két kutya borzasztóan hiányzik.

Nektek át kellene beszélnetek az egész kapcsolatotokat és inkább addig szétmenni, amíg nem mérgesedik el a helyzet.

Vagy közös nevezőre jutni, de nem csak kutya ügyben, mert Nálatok ez csak a jéghegy csúcsa.