A bnőm most szakított velem :' (. Tudom 1 férfi nem sírhat. Soha nem sírtam, még temetésen sem. A szívem megszakad :' ( . Az életem képes lettem volna neki adni és ő eldobott magától. Most összetörve, sírva írok. Nagyon szeretem. Mit csináljak? :' (

hát ilyenek a nők.. ez az igazság, nem ez lesz az első alkalom

töröld ki az életedből, menj haverokhoz,ne maradj egyedül és idővel keress egy másik lányt és ő végleg elfeledteti veled

hidd el a szerelem sosem tart örökké ;)

Egy férfi is nyugodtan sírhat, sőt. Nem szégyen a sírás, ez egy nagyon rossz helyzet, tudom milyen érzés ha valakit otthagy a szerelme. Ez természetes dolog mindenki hasonlóan éli meg. Valaki csak magába zokog amit nem látnak, valaki nagyon tud sírni. Van aki sír magába otthon bezárkózva csak nem vallja be senkinek. Ezek az igazi feltörő érzések és őszinték. Tudom hogy most neked ez baromi rossz de így megkönnyebbül az ember valamennyire.

Én olyan ember vagyok aki nehezen tud ismerkedni, csajozni.

Én január végén törtem így össze, akkor úgy volt hogy a barátnőm odaállt elém ho9gy már ne szeret és szakítunk. Akkor 1 napig bírtam, másnap reggel felkelve az ágyamba megnéztem a telefonomon a fényképét ami akkor a hátterem volt és olyan szinten rám tört a sírás hogy az hihetetlen. Nagyapám temetésén nem sírtam így. ritkán sírok én de akkor nagyon rám tört akkor esett le a dolog, akkor szakadt meg igazán a szívem. Nagyon szerettem azt a lányt ő engem elfogadott és szeretett, és hirtelen vége lett mindennek.

Tudom hogy ez milyen érzés. Egy ideig depis voltam még. Majd amikor egy nagyon aranyos lány haverom vigasztalt akkor megint rám tört a sírás, akkor mondtam el neki a bánatom, akkor őszintén kitudtam pakolni a dolgokról és direkt úgy hozta hogy sírjak mert ő mondta hogy egy ember még a férfi is így tud igazán megkönnyebbülni. Szegénynek a válla már tocsogott a könnyem miatt. pedig én nem az a fajta vagyok de akkor más bajom is volt és hirtelen zúdult rám minden.

De már felépültem azóta, igaz én alapból ez az érzékenyebb típus vagyok sajnos ez van nem tehetek róla.

De egyszer a gyerekkori haverom akit soha nem láttam sírni, talán egyszer 7 éves korában de már nem tudom miért. Na ő tényleg se a nagyapja temetésén, se a nagynénje temetésén és szinte sosem sírt ő. De amikor az élete nagy szerelme mindenki előtt megalázta, és utána olyanokat írt neki facebookon hogy a hajam égnek állt, na már akkor láttam rajta hogy nagyon visszafogja magát pedig már elkezdtek potyogni a könnyei. Na akkor szépen kimentem a szobából mondván hogy megyek wc-re a nagydolgomra, becsuktam az ajtót, és egyből hallottam hogy zokogni kezdett... Direkt nem mentem vissza 15 percig cikinek érezte ezt a dolgot én meg nem akartam kellemetlen szituációba hozni ezzel. De tudtam hogy sírt és teljesen megértem a dolgot mert tényleg elég csúnyán dobta őt a csaj.

A csajjal utána beszéltem, nem mondtam el hogy sírt a haverom, de ő tudta hogy biztosan sír, mert mesélte hogy amikor összejöttek akkor is picit sírva fakadt mert meghatódott, elég bunkó egy csaj volt, legszívesebben leütöttem volna, csak azért nem tettem mert nőket nem verünk... De mondta hogy egyszer már szakítani akart vele és akkor zokogva könyörgött neki a haverom hogy ne dobja... Hát nem néztem volna ki a haveromból ezt. De tudom hogy természetes dolog ha valaki férfi létére is sír, csak nyilván nem olyan érzékenyek mint a lányok.