Miért bizonytalanodunk el szakítás előtt?

Szakítani készülök a férjemmel, mert belépett valaki az életembe, akivel úgy érzem jobban megértjük egymást és boldogabb lennék. Viszont amikor szakításra kerül a sor a férjemmel, mindig elfog a bizonytalanság. Látom rajta az elkeseredettségt, van amikor fenyeget és én vagyok betojva...nem tudom mit csináljak. Valami azt súgja, mennek kell :-( Azért is nehéz mert a férjem jó ember, és nagyon ragaszkodna hozzám, mentené a helyzetet. De valahogy nekem közepes ez a kapcsolat. Komolyan tisztelem, becsülöm a férjem, meg a világ legrendesebb embere, de hogy lehet az hogy mégsem vagyok vele boldog. Normális ez? Ő mindig azt mondja menjek el pszichológushoz mert az életbe nem leszek így soha boldog, valami agybajom van. De én meg arra gyanakszom, a bajom az hogy elhamarkodtuk ezt a házasságot és sosem volt meg az a szenvedély amely egy kapcsolathoz kell plusz sokat veszekedtünk és amikor találkozom olyasvalakivel akit úgy érzem egymásnak teremtettek minket akkor majd megszakad a szívem hogy "foglalt" vagyok.

Valaki volt már hasonló cipőben?