Szakítottunk, kibékültünk, újra jönnek a problémák. Bonyolult a helyzet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit tegyek?

Következő a helyzet.

Én (25) BP-en dolgozom, barátnőm (22) vidéken lakik a szüleivel, munkanélküli. Nyár elején fejezte be az egyetemet, de nyelvvizsga hiányában nem kapta meg a diplomát. Most állást keres. Olyan módon, hogy megnézi a hirdetéseket, ha valami olyan amit nem ért, akkor lép a következő hirdetésre. Minden hirdetésben van természetesen olyan dolog, ami új az embernek, ezért ő nyár eleje óta összesen 2 hirdetésre jelentkezett, természetesen sikertelenül. Egyszerűen nem hajlandó olyan helyre jelentkezni ahol mondjuk középfokú angol nyelvtudást kérnek (miközben angolt kellene tanulnia, mert ugye kellene a nyelvvizsga).

Mindenhez negatívan áll hozzá: a munkához, nyelvtanuláshoz, az élethez.

Elegem van ebből, már nem tudok mit csinálni vele. nyár közepén szakítottam már vele, részben ezért is, mert egyszerűen olyan szinten le tud húzni a dolgokhoz való hozzáállásával, hogy a világból ki tudnék futni. Akkor úgy éreztem, hogy nem szeretem már, de szakítás után megbeszéltük a dolgainkat, hogy mindenki változtat a dolgain( nyilván bennem is van hiba). Azóta újra együtt vagyunk, de megint azt érzem, hogy szabadulnék, főként ezért a hozzáállásáért, ráadásul a családomat sem kedveli, kibeszéli édesanyámat meg az öcsémet a barátnőinek, meg még kitudja kinek (bejelentkezve maradt a facebookja nálam, csúnya dolog tudom, de beleolvastam). Velem viszont nagyon rendes, lerí róla, hogy odáig van értem, azt sem tudja hogy járjon a kedvemben.

Nem tudom mitévő legyek, törjem össze megint a szívét? Próbáltam többször beszélgetni vele, hogy olyan munkát nem fog találni ahol jól kereshet és nincs kihívás meg nehézség a munkában.

Gyakran jár fel hozzám pestre, amíg dolgozom, ott van az albérletemben. Internetezik, tv-zik, alszik, nagy ritkán munkát keres, viszont ki is takarít, elmosogat. Folyton hangoztatja, hogy majd ha lesz munkája oda költözik, de nem tudom, hogy akarom-e... Mondjuk sok nem változna, mert a hónap felét nálam tölti, de amikor haza megy az valahogy mindig megnyugtató, hogy egyedül lehetek kicsit.

Ami viszont szintén zavar, hogy utiköltségén kívül szinte csak én költök a kapcsolatban, mert a szüleitől nem kér ( ők sem állnak jól anyagilag). Nem keresek rosszul, de ő pl nem eszi meg amit én hétvégente otthonról hozok, így külön kell neki kaját vennem. Így persze spórolni nem tudok, de folyton felhozza, hogy nem viszem el kirándulni, pedig megígértem. Csak miből vigyem el, ha amit spórolnék, el kell költenem neki kajára.

Mindezek ellenére ő nagyon szeret engem. Mit tegyek? Szakítás? Attól még negatívabban látná az életet, így viszont az én kedvemet húzza le elég gyakran. Bizonytalan vagyok.

Tudom, hogy össze-vissza írtam, de kíváncsi lennék ezek alapján a véleményetekre: Mihez kezdjek?

F25