Szakítottunk, ezt a levelet akarom neki átadni, van értelme? Lányoknak címezve

Nem tudom hol kezdjem. Most hogy felszállt a rózsaszín köd, előjön hogy milyen voltam egész idő alatt amíg jártunk. Több minden miatt szeretném a bocsánatod kérni, és csak remélem hogy nem ejtettem nehezen gyógyuló sebeket rajtad. Olyan dolgokat műveltem, amikről nem tudtam hogy bennem vannak. Azt tartottam magamról, hogy én a rendes és türelmes férfi mintapéldánya vagyok, aki képes várni a nőre, míg az késznek érzi magát a kapcsolatra és az intimitásra. Tévedtem. Eleinte még így volt, de néhány jelzésedet nagyon félreértettem, vagy félre kívántam érteni. Amikor veled voltam és mondjuk akaratod ellenére lefogtalak sokszor, vagy behatoltam az intimszférádba egyszerűen azok nem tűntek helytelennek. Nagyon kívántalak, és noha nem akartam kárt okozni benned nem vettem tekintetbe az érzéseidet és próbáltalak olyanra ráerőltetni, amire magadtól kellene vágyj. Azt akartam, hogy te is úgy érezz irántam úgy kívánj, mint ahogy én téged. Azt akartam, hogy te légy aki megerősíted ingatag önbizalmam, azt akartam, hogy jelezd felém hogy nem volt hiábavaló hogy érzéseim vannak irántad. Azt hittem, ha mindent őszintén elmondok, mindenről azt mondom, amire éppen gondolok azzal bizonyítom neked, hogy komolyan veszlek. És komolyan kellesz nekem. Most már tudom hogy ez nem így működik. Bár te vagy a fiatalabb, mégis neked van kettőnk közül leginkább helyén az eszed. Magamtól sosem ismertem volna be, hogy ennek a jelenlegi felállásnak nincs jövője. Míg ezeket a gondolatokat fogalmaztam addig is te jártál az eszemben, hiányod már elviselhetőbb, hogy már tudom ez a jó döntés. Nem is értem miért akarnál ezek után barátként megtartani még, de mindent szívemből köszönök. Köszönöm ezt a majd 5 hónapot a maga pozitív csalódásaival és a tapasztalatokat. Köszönöm hogy általad jobban megismertem ezen oldalaim is. Köszönöm, hogy végig olyan maradtál mint amilyennek megismertelek.