Élt -e már valaki borderline syemélyiségzavaros férfival? Hogyan lehet a legfájdalommentesebben kilépni egy ilyen kapcsolatból?

Az én történetem:

Nekem lehet, hogy szerencsém volt, a szerencsétlenségben, mert engem elhagyott a súlyos borderline személyiségzavarban szenvedő pasim. Persze, akkor 19 évesen nem tudtam, hogy ennyire beteg... Azt hittem minden szép és jó, én meg kis naív voltam házasságot igért. Elhittem lefeküdtem vele, utána azonnal dobott. Magyarázatot nem adott rá. Érdekes, hogy a szakítás után még kb 6 évig zaklatott. Pl: a szakítás után 2 héttel azt akarta, hogy találkozzunk hajnali 2 kor az utcán (tudta, hogy anyukám nem enged ki) vagy állandóan felhívott és mesélt nekem a jelenlegi barátnőjéről. Egyszer a vonaton egy fülkében utaztunk és direkt smárolt előttem végig és had ne mondjam mit kezdett el az új nőjével, de akkor én már tudtam hogy súlyos beteg és elhagytam a fülkét.

Igaza van az egyik kommentezőnek: a borderline-osok 1 percig nem bírnak egyedül lenni, így valahogy szerezni kellene neki egy másik nőt, de hogy hogyan nem tudom.

Fájdalommentesen nem lehet, készülj fel hogy zaklatni fog.:(

Hát nagyon lesújtó, amit írtok, kedves válaszolók...

És nem az igazság nem elfogadása miatt, hanem a primitív ÁLTALÁNOSÍTÁS miatt,

másrészt pedig a problémák elől való elfutás szintjén...

Én csak nagyon enyhén vagyok borderline - os,

az is kiskori feszültségek miatt,

de ha egy lány megoldani akarja a problémákat AZ ÉN ERŐMBŐL (tehát nem arra gondolok, hogy ő beleszakadjon, én meg csinálom a hülyeségeimet!!!), hanem ha valóban együtt működő partner vagyok, akkor abszolút tisztelem,

ellenkező esetben egy ... - nak tartom...

TERMÉSZETESEN ez nem azt jelenti, hogy ha a hű partner mindent megtesz a borderline-s partneréért, és az tojik bele, hogy akkor ezt köteles elviselni, azt nem!

Viszont ha a Borderline-s partner együttműködő, akkor vagy szemétség csak azért kidobni, a lehetőséget a javulásra meg sem adni neki,

vagy az illető pár eredetileg sem szerette!