Hosszú évek után elkezdtünk beszélni exemmel, találkoztunk is. Ti mit tennétek a helyemben?

Kísértetiesen hasonló helyzetben voltunk, hasonló érzésekkel.

Én azért nem tudtam évekig túllépni az exemen, mert egyrészt kialakult köztünk egy nagyon mély kötődés, amit korábban mással nem éltem át. Másrészt olyan értékeket tudtunk egymásnak nyújtani a kapcsolatban, amik nagyon ritkák. Mindkettőnknek voltak utána más kapcsolatai és mindketten azokat az értékeket kerestük, de mással nem sikerült, ez pedig folyamatos hiányérzetet szült.

Akkor, amikor szakítottunk, a hétköznapi problémák és a közös jövőkép hiánya miatt hagytuk háttérbe szorulni azokat a dolgokat, amik miatt a kapcsolatunk jó volt. Azt mondom, addig semmiképpen nem érdemes újrakezdeni, amíg nem beszélitek át, hogy anno miben hibáztatok - mindketten! Addig teljesen jogos a félelem, hogy újra elromlik, ez a félelem nálunk is megvolt, de idővel beláttuk, hogy túlnyomórészt feltételezéseken alapul a félelmünk. Ha mindkét félben van belátás és szándék a múlt hibáinak a kezelésére, akkor működhet, de kemény munkával jár. Egyszer olvastam egy pszichológus írását az újrakezdett kapcsolatokról. Azt írta, hogy holmi nosztalgiából vagy mert épp nincs más, nem érdemes újrakezdeni. Viszont tényleg vannak olyan helyzetek, amikor csak akkor látjuk meg valaminek az értékét, amikor már túlhaladtunk rajta és némi távolságból látunk rá.

Viszont egy újrakezdett kapcsolat nem olyan, mint elsőre. Nem felhőtlen, nem lehet felelőtlen. A pszichológus azt írta: az első kapcsolatban egy csónakban ülünk, és hagyjuk, hogy sodorjon az ár. Az újrakezdéssel azonban mindkét félnek evezőt kell fogni és tudatosan irányban tartani a csónakot. Ha úgy érzed, hogy megéri és ebben a másik fél is partner, akkor hajrá!

De lesz ami lesz alapon ne kezdjetek bele, mert akkor garantált az újabb csalódás!

A többi válaszadónak pedig szívből kívánom, hogy egyszer az életben legyen olyan értékes kapcsolatuk, amire utólag is azt mondanák, hogy igen, megéri küzdeni érte.