Megérett a kapcsolat a szakításra?

Belefásultam a kapcsolatba, és már nem érzem azt, hogy szeretne engem, de én sem úgy érzek iránta, mint korábban. Azt tudom, hogy a kezdeti lángolás elmúlik, de 6 év után még nem kellene úgy élnünk mint egy nyugdíjas házaspár. Együtt élünk, de alig beszélünk egymással, reggel 5-6 mondatot meg vacsoránál pár mondatot. Pedig munka után kb. 5 óránk lenne alvásig, amit együtt tölthetnénk, de ő az egyik szobában játszik a számítógépen, én meg a másikban tévézek vagy a telefont nyomkodom, olvasok stb. Tudom, hogy én is hibás vagyok, de már nem érzem azt, hogy lenne erőm plusz energiát beletenni ebbe a kapcsolatba, korábban már próbálkoztam párszor, de nem lett változott semmi. Hétvégente is mindig én „nyúzom”, hogy menjünk valahova vagy csináljunk valamit, ő mindig csak játszana, vagy pihenne, feküdne. Amikor beszéltem neki a gondokról, meg hogy ennek így nem lesz jó vége, nem tudom tovább csinálni, azt mondta, hogy nem érti mi a bajom, mit várok egy 6 éves kapcsolattól, másnak sem jobb…. De azért összeígért mindent, hogy jobb lesz, és majd csinálunk programokat, többet leszünk együtt, ez kb. 2 hétig tartott és visszaállt a régi rend. Ha bármi problémáról beszélek neki, mindig az a válasz, h nem ért engem és nincs semmi baj, csak felfújom.

Szex kb. heti 1x van. Szerintem ez is kevés.

De ha csak megemlítem a szakítást, minden összeígér és nem akar elengedni.

Szerintetek akar még egyáltalán tőlem valamit, vagy csak fél a változástól és kapcsolatfüggő?