Hogyan tudnám csillapítani a fájdalmamat?

Online társkeresőn ismertem meg egy lányt még tavaly és össze is jöttünk és együtt vagyunk/voltunk 4 hónapig. Tudom ez nem sok idő, de én férfi létemre elég gyorsan elkezdek a másik iránt kötődni és már a 4. hónapban úgy éreztem, hogy hosszú idő után újra szerelmes vagyok. Teljesen

beleéltem magam a dolgokba holott mindig próbáltam reálisan látni a dolgokat és nem túlzottan beleélnj magam mindenbe, mert annál nagyobbat koppanhatok és úgy néz ki, hogy ez be is következett. Úgy néz ki, hogy 4 hónap után vége pedig én kapartam utána és mindent megakartam tenni, hogy megmentsem a kapcsolatot, mert szeretem őt pedig úgy érzem és a barátaim is úgy érzik, hogy ő nem érdemelte meg ezt az egészet, mert már az elejétől fogva nem tűnt túl nyitottnak, illetve sokszor nagyon érzéketlennek és komolytalannak is tűnt, de engem mégis valamiért nagyon megfogott és bíztam benne, hogy idővel ha jobban megismerjük egymást akkor meglágyul a szíve és előjön a gyengédebb oldala. Sajnos ez nem vált be és a szívemre hallgattam a reális gondolkodás helyett. Borzasztóan fáj, hogy saját magam becsapva belementem ebbe az egészbe, mert hittem abban, hogy ha 2 év egyedüllét után újra felnyitom a szívem rám találhat a boldogság valaki mellett és elkezdhetem a közös jövőt építeni, de ehelyett most az ágyban könnyek között írom ezeket a sorokat. (Igen ennyire érzékenyen érintett, mert amit 2 évig próbáltam újjá építeni az előző szakítás után magamban az most egy pillanat alatt összeomlott és kitudja, hogy képes leszek-e mégegyszer felállni és bizalmat adni egy kapcsolatnak.) Kezdem azt érezni, hogy ez egy borzasztó rideg, érzéketlen világ lett és rohadtul nincs értelme ennek az egész életnek így már. ( Nem, most nem arra gondolok, hogy emiatt leugrok a 6.-ról félreértés ne essék csak nem tudom egyszerűen megtalálni a boldogságot és az élet értelmét, mert mit ér ez az egész ha nincs kiért élni.)