Mit gondoltok arrol, hogy ezert szakitok? Hogyan zarjam le vegleg?

Mar ketszer is irtam ki kerdest az elmult honapokban, ezek mindegyike arrol szolt, hogy a baratom egesz egyszeruen nem fekszik le velem stresszre vagy faradtsagra hivatkozva, emellett maszturbalason idonkent azert rajta kapom, ahhoz nem faradt. Sokan tanacsoltatok a szakitast, amit nagyon nem szerettem volna, ezert sokaig kitartottam. Lassan fel eve all fent a helyzet, 4-5-6 hetente szexelunk. Beszeltem vele, a fentiekre hivatkozik, illetve igerget, hogy majd rendbe jon.

Termeszetesen nem jott helyre, megint egy honapja nem voltunk egyutt, ami rendkivul frusztralo. Fiatal nokent igy ugy dontottem, borzaszto korai, hogy itt tartsak. Persze nagyon rosszul esik, mert sok ferfi orulne nekem, de pont a baratomnak mar nem kellek. Igy jobbnak latom, ha elengedjuk egymast, mert mar minden nap marcangolom magam, mi a gond velem, amire termeszetesen nem kapok erdemi valaszt azon kivul, hogy velem semmi, gyonyoru vagyok es imad.

Igy a szakitas mellett dontottem, ami tovabbra is faj, de nyilvanvaloan nem kivan mar a parom, igy nem szeretnem magam tovabb alazni.

A legkozelebbi talalkozasunknal szeretnem neki nyiltan elmondani a dontesem okat, de elore tudom a valaszait: de rendbe jon, amugy is, massal se lenne jobb, massal is ide jutnek, de hat nincs velem baja, jo, akkor valtozatunk.

Sajnos nem hiszek mar neki.

A ket kerdesem: ti elitelendonek/gaznak tartjatok, hogy emiatt vetek veget egy egyebkent mas tekintetben mukodo kapcsolatnak? (Tenyleg semmi massal nincs gond, de ez mar megmergezi)

Illetve mit reagalnatok a helyemben a fenti mondataira? (Azert tudom, hogy ezeket fogja mondani, mert mar tobbszor beszeltunk errol, es mindig ezeket mondja)