Hiba volt a szakítás?

Már 9 éve elváltam, és egyedül nevelem a 14 éves fiam. A válás után volt egy 3 évig tartó élettársi kapcsolatom, aminek tavaly lett vége. Az utóbbi azért ért véget, mert egy nagyon lusta ember volt, kb heti 15-20 órát dolgozott minimálbérért, és itthon sem csinált semmit, a három év alatt talán 3x mosogatott el. A rengeteg szabadideje mellett naphosszat csak játszott, és miután hazaértem a munkából még az egész háztartás rám szakadt, még vásárolni sem szeretett. Komolyan nem várom el, hogy egy férfi eltartson, azt sem, hogy annyit keressen mint én, de ha már ennyi ideje van, akkor ne nekem kelljen már mindent megcsinálnom túlóra után.

Ezek mellett persze jó tulajdonságai is voltak, ügyes "ezermester", a ház körül mindent megjavított, autót is, a hálószobában minden szuper volt, és ami a legfontosabb: a fiamnak apja helyett apja volt. A gyereket jobban megviselte a szakítás, mint a saját apjától való válás. Közepes tanulóból 6 és 7edeik osztályban osztályelső tanuló lett.

Múltheten egy férfi kollégám hozott haza a munkából, egyáltalán nem randi volt, vagy ilyesmi, csak hazahozott autóval, mert épp esett az eső. Mikor a fiam meglátta, azt mondta, hogy szerencsére az exem ezt nem látta, mert nehezebb lenne visszaszerezni. 1-2 hetente fel szokta hívni a fiút, és olyankor mindig nagyon örül, és a végén mindig megkérdezi, hogy anyával nem akarsz beszélni? Erre mindig az a válasz, hogy majd máskor.

Szóval a gyerek nagyon szereti, hiányzik neki, és az az igazság, hogy néha nekem is.

Anyám is azt mondja, hogy talán találok egy szebb, okosabb, szorgalmasabb férfit, de olyat tuti nem, aki ilyen apa lenne.