Kíváncsi lennék véleményekre, tapasztalatokra. Mit gondoltok? (Hosszú lesz.)

Szóval…

Több mint fél éve már, hogy véget ért egy majdnem 3 éves kapcsolatom. Én nem az a típus vagyok, aki húzgálja a strigulákat, hanem mindig egyetlen kapcsolatra vágytam, hosszú távra terveztem. Biztos sokan meghökkennek, de képtelen voltam belemenni egyéjszakás kalandba, mert tudtam hogy folytatása biztosan nem lesz. Teltek az évek, de azon kaptam magam, hogy 22 évesen még semmilyen kapcsolatom nem volt. Egy évre rá úgy hozta a sors, hogy összejöttem egy gyönyörű lánnyal. Szándékosan írom hogy gyönyörű, mert én ettől kezdetben kicsit tartottam mivel féltékeny típus vagyok és tudtam, folyamatosan szembe kell néznem azzal, hogy mindehol bámulják, írogatnak neki stb. Ez így is történt, de annyira szerettük egymást, hogy az első hónapok után sikerült félretennem ezt a fajta félelmemet. Boldogok voltunk két és fél évig, majd a munka miatt eléggé kezdtünk eltávolodni egymástól. Hozzá tartozik, hogy egy helyen dolgoztunk akkor és bizony hatalmas nyomás volt rajtunk, mert mindkettőnknek elég komoly feladata volt. Ez vitákat szült otthon, emiatt a szabadidőnkben is eléggé feszültek voltunk. Én végül eljöttem arról a munkahelyről, ő maradt, de így az együtt töltött idő sajnos ezzel nagyon lecsökkent. Ennek ellenére nagyon szerettük egymást. Folyamatosan csak azzal tömte a fejem többször is sírva, hogy az a legnagyobb félelme hogy elhagyom, mert ő ilyet velem soha nem tenne. A nehézségek ellenére teljesen biztonságban éreztem a kapcsolatunkat, mert tudtam hogy ez csak pár hónap, utána minden a régi lesz. Már azt terveztem hogy kérem meg a kezét, amikor valami teljesen megváltozott. Hirtelen olyanokat vágott hozzám ami teljesen új volt. Akkor még nem tudta persze hogy éppen tervezem, de hogy eszembe sincs egy gyűrű, egy gyerek, egy tervezett jövő stb. Majd ezután gyakorlatilag két hét alatt teljesen összeomlott minden. A közelgő külföldi nyaralást is lemondta és ekkor tudtam hogy mi lehet a helyzet, nyilván van egy harmadik fél a dologban. Ezt mindig tagadta és ebből csak nagyobb veszekedések lettek, végül én vittem neki vissza az összes cuccát, hogy akkor legyen ennyi. Én itt minden szempontból a padlón voltam, majd jöttek azok a dolgok amiket nem tudtam hova tenni. Ezt tartsam meg azt tartsam meg, hiszem ő is megtartja ezeket rólam és egyszerűen nem értettem. Majd jött a kegyelemdöfés, hogy végülis a tesója is három év után jött össze megint a volt párjával. Elég mély depresszióba estem, csak az alvás jelentette az egyetlen menedéket. Sehova nem mozdultam ki, csak aludtam amennyit tudtam, mert legalább akkor nem tudtam agyalni a történteken. Eltelt egy hónap, külföldi út, meg egyéb programok amik segítettek helyrerázódni, majd ahogy kiderült “jól” érzem magam, talán bosszúból, de azonnal kiderült, hogy ő bizony már egy ideje mással van. Amit sejtettem is az utolsó napokban, de akkor nem vallotta be. Nyilván itt már semmi közöm nem lett volna ehhez, de bevallom nagyon idegesített és egy óriásit hibáztam. Nem éppen józan állapotomban egy olyan üzenetet küldtem el, amit azóta is bánok, de ugye ez már örökre megmarad. Persze egyből tiltás lett a végee.Ők négy hónap után szétmentek, nekem is volt egy rövid kapcsolatom azóta, de az az üzenet továbbra is nagyon bánt, mert én nem ilyen vagyok. Nemrég jutottam el oda, hogy megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, de esélytelen volt elérni a tiltások miatt. Mivel őszinte szerelem volt mindkettőnk részéről a másik felé és soha nem szerettünk mást jobban mint akkor egymást, ezért próbáltam felkeresni és bocsánatot kérni. Fél év elteltével teljesen újra tudtam építeni magam, de mivel tisztelem és szeretem mint embert és soha nem kaptam valakitől ennél nagyobb szeretet mint tőle, ezért úgy érzem tartozom egy bocsánatkéréssel a hibáim miatt és hogy nem lett ebből több. Ja és nem a legfőbb célom az újrakezdés, legalábbis esélytelennek látom, bár a magam részéről belemennék mert nagyon összeillettünk minden szempontból, de nekem a legfontosabb az lenne, hogy valahogy tisztázzuk a dolgokat és legalább ne legyünk haragban. Ő pedig éljen azzal akivel akar és legyen boldog, de magam miatt nagy megkönnyebbülés lenne rendezni valahogy ezt az egészet, egy olyan emberrel akivel ennyit jelentettünk egymásnak, mert ez a búcsú nem volt méltó az egészhez. Az a gond, hogy csak magamat tudom okolni ez a csalódás miatt és tudom, ő nem ilyen mint amit csinált, mint ahogy én is sok mindenben hibáztam. Napok óta azon gondolkodom, hogy felveszem a kapcsolatot egy családtagjával és így talán vele is, de elég kockázatosnak tűnik és nem is túl tisztának. Félő, hogy így csak jobban rontok a helyzeten.

Volt esetleg valaki már hasonló helyzetben?

De kíváncsi vagyok bárki bármilyen véleményére.

Jó hosszúra sikerült, megtiszteltél ha elolvastad!