Szerintetek szánalmas lenne, ha beszélgetést kérnék az exemtől?

Már több mint fél éve szétmentünk, de nap, mint nap találkozunk, mert egy egyetemre járunk. Nagyon lezáratlanul lett vége, azt hitte megcsaltam, semmi beszélgetés nem volt, csak egy hirtelen összeveszés mindenféle kommunikáció nélkül.

Nem akarnék már vele összejönni, mert bár vonzónak találom külsőre, de sosem tudnék már megbízni benne, (ő valóban megcsalt előtte, de megbocsátottam neki) más az értékrendünk, mások a céljaink. Mégis annyira fáj ez a sok kimondatlan, belém fojtott gondolat, és csak arra lenne szükségem, hogy normálisan felnőtt ember módjára lezárjuk ezt. (Merthogy ő időnként azóta is flörtölni próbál velem, de beszélgetésről a szakításkor hallani sem akart.)

El akarom mondani a bennem lévő gondolatok, azt hogy mit köszönök neki, mit tanultam tőle, azt hogy sosem csaltam meg, és valójában mi is történt, és közösen kimondani, hogy hiába a köztünk levő szenvedély, nem működnénk jól együtt mint egy pár, és tiszta szívemből minden jót kívánni neki és elköszönni egymástól.

Egyszerűen szétszed az az érzés, hogy úgy érzem haragszik rám egy olyan dolog miatt ami meg sem történt, és hogy azt gondolja, hogy nem jelentett nekem semmit. Pedig mint ember, nagyon a szívemen viselem