Lehet ilyen vagy csak filmekben?

Mi ez az élethelyzet? Vajon mi?

Az hogy az egyik fél házas valószínűleg, csak ezt elfelejtette leírni a kérdező. Gondolom azért nem írta le, mert akkor egészen más jellegű válaszokat kapna.

Sokszor van hogy a kicsi gyerekekre hivatkozva nem válik az egyik (a másik várja hogy felnőjenek a gyerekek) vagy a házastárs, családtagok érzelmileg zsarolják a házasságban élőt, esetleg azért kell együtt maradni, mert sok hitelt kell még "kinyögni" mire szabadulni lehetne a másiktól. Néha még idős, beteg szülő ápolása tehet keresztbe egy kapcsolatnak.

Egyébként minél tovább vannak külön a felek, annál inkább eltávolodhatnak egymástól, mert idővel mindenkinek változik valamennyire a személyisége. 5 év múlva már rég nem ugyanazt gondolja az egyik mint 5 évvel ezelőtt. Van olyan is hogy évekkel később is passzolni fognak egymáshoz, de az is lehet hogy idővel "elfejlődnek" egymástól. Ez az adott két emberen múlik. Főleg ha valamelyik időközben megismerkedik egy harmadik féllel...

Megpróbállak nem elítélni ezért. Bár lesz itt, aki megkövez majd érte. Van olyan, hogy az ember nem keresi a lehetőséget a félrelépésre. Minden házasságban előfordulnak hullámvölgyek. Két ember összezárva gyakran elkezd beszélgetni. Elég ehhez egy közös iroda, egy uszodai edzés, ahol a szülők együtt várják a gyerekeiket más szülőkkel vagy épp rendszeresen együtt utaztok munkahelyre. Ezeket a lehetőségeket nehéz kikerülni, mert adódik a lehetőség a beszélgetésre. Ezek azok az esetek, amikor az ember megismeri a másikat, a viselkedését, a szokásait, a hangulatát. Sok éve "összeszokott" embereknél nem meglepő, ha felmerül a magánélet. Így kezdődnek általában a nem akartuk helyzetek. Nehéz nem emberi módon reagálni az ilyesmire. Nehéz meghúzni a határt, ha egyébként magadban,az általad meghatározott értékrend szerint felállítottál egyet, amibe beletartozik, hogy a másé az tabu. Ott egyensúlyozni, dilemmázni, hogy beszélgess e továbbra is egy számodra kedves emberrel olyasmiről, amiről a párjával kellene már okozhat némi lelkiismeret furdalást. Mindezek mellett ha még a szimpátia is kölcsönös, ha teszik a másik valamiért, akkor onnan már nem nagyon van visszaút. Innen visszanézni és azon gondolkodni, hogy akarta ezt bárki is...?

Mikor kellett volna kiszállni? Egyáltalán kellett volna? Rosszat tettél, mert nem fordítottál hátat az első jelnél? Meg lehet egyáltalán határozni, hogy mi volt az a pont, amikor még nem lett volna elítélendő mások számára ez a helyzet? Legtöbbünk úgy van összerakva, hogy próbál racionális magyarázatot keresni. Próbálja megmagyarázni, hogy nem így akarta, hiszen nem is akarta. Nem akart beleszereni más feleségébe, férjébe. Nem akart reménytelen vergődésben élni és főleg nem akart mások életébe belegázolni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ki tehet erről? Hiszen mindenki részese lehet, elszenvedheti és megszenvedheti mások vagy a saját döntéseinek a súlyát. Egy biztos, más szomorúságából senkinek sem fakad őszinte öröme, hosszútávon biztosan nem. Engedjétek el egymást! Amíg te vagy ő saját magáért nem hozná meg azt a döntést, hogy elválik, addig nincs értelme együtt tervezgetni. Tiszta lappal érdemes újra kezdeni bármit. Amíg ez nincs meg, csak az idejét raboljátok a másiknak, ami ugyanolyan fájdalmas, mint a másik hiánya.

Persze, létezik ilyen, volt is már rá példa.

Nem tudom melyikotok van kapcsolatban szeretősdi mellett, de jobb lenne ha inkább szakítana a párjával, vagy te ha nálad áll fenn ez a helyzet, mert a megcsalás undorító és a másik fél sem erdemel ilyet, aztán lehettek együtt nyugodtan.

Nálunk akkor teljesedne ki a dolog,ha az ő állapota javulna.

Jelenleg ez esélytelennek tűnik,de ettől ugyanúgy szeretjük egymást.