Éreztél màr úgy ,hogy az életed egy pontjàn rossz döntést hoztàl?

Lassan 2 éve szakìtottam a baràtnőmmel vagyis inkàbb szétvàlàs volt ùgymond beláttuk hogy jobb külön, viszont én nem tudom elengedni. Igazából azóta ìgy nincs senkim ,nem talàlom a helyemet

..1-1 alkalmi dolog volt de még mindig nagyon hiànyzik minden nap gondolok rá.Sajnos vagy nem sajnos, ő màr rég túllépett elviekben jó kapcsolatban van a jelenlegi pàrjàval. Néha ìr de csak kimérten. Mindig az jàr a fejemben hogy nagy hibàt vétettem és nem szabadott volna elengedni, viszont azzal vìgasztalom magamat hogy ha ő lett volna az igazi ez meg sem fordul a fejemben illetve ha el is jutunk egy ilyen pontra ő is megàlljt parancsol és nem megy el,de nem ìgy történt.A szìvem legméllyén kövezzetek meg de az van hogy újrakezdeném vele és soha nem csinàlnék ilyen hülyeséget h hagyom elmenni..Igaz ha valóban boldog akkor kevés esélyem van nàla..Valaki volt hasonló helyzetben ? Mennyi idő volt feldolgozni màsnak? Erre lennék kìvàncsi.. illetve esetleg van-e sikertörténet hogy reménykedtél kivàrtàl és felkerested és lehetett folytatni meg boldogság lett a vége..Titkon ebben reménykedem. Bicsi hogy hosszú lett egy kicsit...jah és igen lehet kàrogni hogy későbànat stb ezt tudom nagyon jól elkéstem de bìzok hàtha csoda történik..